Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Körben - család, közösség, társadalom - Kövér György: A civil társadalom születése

B.-P.Hiradó’ czikkelyének azon része, melly az álladalom’ s az egyesületek’ correlatiojának státusjogi alapjával foglalkozik, számtalanszor emlegeti a státus’ jogait, de midőn az egyesületi jogkört érinti, mindig csak társulati eszméről, társulati szellemről, társulati hajlamról, százféle variatióval szól, de sehol sem társulati jogról”.3S Ehhez a gondolatmenethez csatlakozik a cenzúrától szabadon még tisztább érveléssel 1847-ben az Ellenőrben Lukács Móric: „...hol volna azon határ-vonal melly a’ közélethez közelebb eső viszonyokat a’ tisztán magányosoktól elválassza s a’ törvény’ tolakodó engedelmének egészen a privatissimákig terjedését gátolja”.36 S kimondja: „A ’polgári társaság’ biztossága tehát nem kíván megszorító törvényt, de ez más részről igen káros is lehetne, mert zsibbasztólag hatna az egyesületi szellemre minden olly intézkedés, melly az egyesületek alakulását és működésök’ sikerét előleges felsőbb jóváhagyástól függesztené fel, melly a kormánynak a’ felügyelés’ határán túl menő befolyást, közvetlen avatkozást engedne az egyesületi ügyek’ vezetésébe.”37

A központosítás és az önkormányzatiság együttes hangsúlyozásához Tocqueville-t és a történelmi összehasonlítást egyaránt tanúnak lehetett hívni. Az angol példa intő jelként szolgált az intézményes biztosítékok jelentőségére: „...sem egyéni törekvések, sem egyesületi szellem, sem kifejlett municipális élet, sem maga a legáltalánosabb lelkesedés egyes nemzeteket szabadsághoz vezetni nem tudott, ha szemünket azon egy országra fordítjuk, hol a szabadság legidősebb, s hol annak áldásai rég elfeledteték az áldozatokat, melyekbe kivívása került, s látjuk, hogy e nemzet kifejlése egyedül szabad törvényhozásának köszönhető, köszönhető annak, hogy az angol nép minden nehéz, minden nagyobb fontosságú pillanatokban törvény- hozása körül egyesült, s tőle várta tetteinek irányát.. ”38

Tanulságos, hogyan látta a magyar kulturális elit állam és társas élet viszonyának történeti alakulását a bukott szabadságharc után. Gyulai Pál 1850-ben így vezette be gondolatmenetét: „politikai életünk nemzeti irányban fejlődése megelőzte a társaséletet, vagy legalább túlszárnyalá; az szülte és táplálta emezt, s nem megfordítva”. Majd így folytatta az aktuális helyzetelemzést: „A nemzetiség- s az alapjáni fejlődésnek leghatalmasabb támaszpontja az államegység és politikai önállóság, de ha ez már nincs meg, megmaradt a nemzeti erény s társasélet terén még, megőrizhetni, erősíthetni; s jövőjéhez s egykori magasabb emelkedéséhez biztos reményeket tűzhetünk. A társaséletnek tehát, kivált ilyen esetben - s ilyen a miénk - kettőzött erővel kell a nemzetiség alapján fejlődni, s minél hamarabb elérni a közműveltség színvonalát.” Ugyanakkor a társas élet szervezésében nem várja el a társadalmi válaszfalak lebontását: „Minden ember azokkal társalog és mulat, kikkel tetszik, s ott találja legjobban magát, hol műveltség s más ahhoz hasonló s ettől különböző körülmények a legjobb akarat mellett is nem vonnak elébe válaszfalakat. Ez a szabad egyéniség következménye, melyhez - igaz - a társadalom sok gyalázatos és bosszantó salakot

35 Szalay László: Tájékozás az egyesületi jog mezején. In: Uő: Publicistikai dolgozatok. II. 1844-1847. Pest, 1847.251.p.

36 Lukács Móric: Néhány eszme az egyesületi jog körül. In: Ellenőr. Politikai Zsebkönyv. Szerk.: Bajza [József], Németországban, 1847.117-136. p. (a továbbiakban Lukács, 1847.) Az idézet a 123. oldalon.

37 Lukács, 1847.126. p.

38 Eötvös József: Reform. In: Uő: Reform és hazafiság. Publicisztikai írások. I. Szerk.: Fenyő István. Bp„ 1978.343-593. p. Az idézet: 544. p. Gergely András erre az idézetre alapozza Eötvös 1848 előtti álláspontjában „a politikai szabadság, az államélet elsődlegességének” hirdetését, ami így együtt, állam és társadalom feszültségzónájában valójában inkább közbülső álláspontnak tűnik. Vő. Gergely András: Eötvös korszerűtlen koreszméi. In: Uő: Egy nemzetet az emberiségnek. Tanulmányok a magyar reformkorról és 1848-ról. Budapest-Dabas, 1987.313. p.

138