Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Körben - család, közösség, társadalom - Kövér György: A civil társadalom születése

központi kérdés: „előbb utóbb mi is, mint az amerikaiak, elérjük a helyzetek’ csaknem tökéletes egyenlőségét. Innét nem következtetem, mintha az volna felőlünk végezve, hogy hasonló társasági állapotból, egykor nekünk is szükségkép’ azon politicai következményeket kelljen húznunk, melyeket abból az amerikaiak húztak. Távol vagyok annak hivésétől, mintha az általok feltalált kormányforma volna az egyetlenegy, melyet a democratia adhat; hanem elég, hogy a két országban a törvények s erkölcsök’ nemző oka azonegy lévén, ennél fogva végtelen érdekessé lesz ránk nézve, tudni, mit szült légyen az mind a kettőben.”31 A „társaság” és a „kormányforma” összefűzöttsége s mégsem determinisztikus kapcsolata világosan kijelöli a társadalmi cselekvés mozgásterét.

Tocqueville álláspontjának értelmezése nemcsak a fordítót, hanem a liberális ellenzéket is megosztotta, gondoljunk itt mindenekelőtt a centralisták és Kossuth táborának vitáira.32 Lukács Móric (1812-1881) Guizot nyomán fejtett ki a „polgárisodásról” történeti álláspontot: „...ha a régi álladalmak polgárisodását vizsgáljuk mindegyiknél különös egység, egyszerűség bélyege tűnik szemünkbe; intézvényekben, eszmékben, szokásokban csak egy, legalább túlnyomó erő kormányoz s határoz meg mindent.”33 Ezzel a monolit egységgel szemben Az újabb polgárisodás elemeiben már azt tartja kiemelendőnek, hogy „míg egy elv, egy forma kizáró uralkodása bármelly név alatt zsarnokságot szül, a polgári társaság elemeinek különbözése, azon lehetetlenség, hogy egyik a’ másikat kizárhassa, kiirthassa, minél fogva egymást eltűrni, egymással egyezkedni kénytelenek, szükségképpen szabadságra vezet”.34

Az egyesületek szabályozása körüli viták megmutatták, miként szorult a centralista kör koncepciójával a konzervatív és a municipális liberális ellenzék közé. Mint Szalay László (1813-1864) írta 1847-ben: „Avagy nem voltam-e én is egyike azoknak, kik nemcsak népszerűségöket, hanem még Tegtiszteltebb barátaik’ szeretetét, bizodalmát is kockáztatták, midőn a’ státus’, az átalakítandó státus’ suprematiáját védették azon társulatokkal szemközt, melyeket meg az álladalom, - érezvén az eddig birtokában levő eszközök’ csekély’ voltát, azaz: érezvén tökéletlenségét mint associatio, maga alakított, maga teremtett magának. ’S ha mi a’ státusnak ezen felsőbbségét hirdettük, védettük a’ már consolidált társulatokkal szemközt: hogy’ tagadnék meg e’ jogát azon egyesületek’ irányában, mellyek csak most vannak alakulóban, mellyek még nem vegyültek, még nem vegyülhettek el annyira az álladalom’ organismusával, hogy találkozhassanak, kik ezt nélkülök már csak alig-alig gondolhatják.” Majd így folytatta a konzervatívokkal szembeni vitát: „de kifogásunk van az ellen, hogy a’

31 Tocqueville, 1841. 22. p.

32 Vikol Katalin: Tocqueville és hatása Magyarországon. Centralisták és liberálisok vitái a reformkorban. In: Világosság, 22. (1981) 2. sz. 75-79. p.; Horkay Horcher Ferenc: Az amerikai demokrácia Magyarországon. A magyar Tocqueville, 1834-1843. In: Holmi, 6. (1994) 11. sz. 1608-1615. p.; A centralistákra átfogóan lásd Fenyő István: A centralisták. Egy liberális csoport a reformkori Magyarországon. Bp., 1997.

53 Lukács Móric: Az újabb polgárisodás elemei Európában a római birodalom bukása után. 1. In: Tudománytár, 9. (1841) 6. sz. 367. p. (a továbbiakban Lukács, 1841.). A „csinosodás” politikai nyelvéről a republikánus magyar diskurzus részeként: Takáts József: Modern magyar politikai eszmetörténet. Bp., 2007. 14-21. p. A ’polgárosodás’ fogalomtörténeti áttekintése: Halmos Károly: Polgár - polgárosodás - civilizáció - kultúra. A társadalom- történet alapvető kategóriáiról a XIX-XX. századi lexikon- és szótárirodalom tükrében. In: Századvég, (1991) 2-3. sz. 131-166. p.

34 Lukács, 1841. 369-370. p. Tudatos történelmi koncepcióra vall, hogy Nagy Károly korára óvakodik az ’ország’ és a státus’ fogalmak használatától. „Nem akarnék ország, vagy épen státus nevezettel élni; ezek felette szabályszerű elnevezések s a’ nagy Károly által kormányzott társaságtól elütő eszmét ébresztők.” Lukács Móric: Az újabb polgárisodás elemei Európában a római birodalom bukása után. 3. In: Tudománytár, 10. (1841) 12. sz. 327. p.

137