Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Körben - család, közösség, társadalom - Kövér György: A civil társadalom születése

s pontosan jelzi, hogy miként helyeződik át a hangsúly a társadalom jelentésrétegeiben az egyéni részvételről a közösségi kapcsolatokra.15

A német nyelvterületen Heinrich Jung-Stilling (1740—1817) már a társadalmi élet hármasságáról értekezett: 1. a családról, 2. a háztartásfők együttéléséről, azaz a ’bürgerliche Gesellschaft’-ról, 3. végül az erőszak és a törvény viszonyaiként a ’Staatsgesellschaft’-ról.16 Bármily furcsán hangzik ma az ’államtársadalom’ fogalmi újítása, logikusan következett a kora újkor elméleti irodalmából. August Schlözer (1735-1809) pontosabban megmagyarázta, hogy miről van itt szó: a ’Staatsgesellschaíf’ nem más, mint ’polgári társadalom kormányzattal’, azaz ’Societas civilis cum imperio’, míg a ’bürgerliche Gesellschaft’ definíciója nála ’polgári társadalom kormányzat nélkül’, vagyis ’Societas civilis sine imperio’. Tehát az előbbi az uralom és alávetettség birodalma, míg az utóbbi az erők egyesülésének (’Verein’) a terepe.17

A modern kori szerkezetváltozást kifejező értelmezést, a polgári társadalom (bürgerliche Gesellschaft) - politikai állam megkettőződését G. W. F. Hegel (1770-1831) filozófiájából szokás levezetni. Pedig a fentiekből jól láthatóan kötődik mind a skót felvilágosodáshoz, mind a schlözeri előzményekhez.18 A jogfilozófia erkölcsiségéről szóló részben Hegel különbséget tesz

a) a közvetlen vagy természetes erkölcsi szellem: a család (házasság, tulajdon, gyereknevelés);

b) a polgári társadalom, a tagoknak mint önálló egyeseknek kapcsolata általánosságban (szükségletek); és c) a külső rend, a különös és közös érdekeik megóvására szerveződött külsőleges állam között (157. §).19 A ’bürgerliche Gessellschaft’ hegeli meghatározása szerint „A polgári társadalom a differencia, amely a család és az állam közé lép, noha kialakulása később csak az állam kialakulásaként következik be, mert mint differencia feltételezi az államot, amelyet mint önállót kell maga előtt látnia, hogy fennállhasson. A polgári társadalom megteremtése egyébként a modern vüághoz tartozik; csak ez juttatja jogához az eszme valamennyi meghatározását. (...] A polgári társadalomban mindenki önmaga célja, minden egyéb neki semmi.” (182. §).20 Hogy a család miért van kivéve a polgári társadalom harcok dúlta küzdőteréből és hogy az államnak mikor kell beavatkoznia a harcokba, az már Hegel univerzalista államfelfogásának egyenes következménye. A civiltársadalom-koncepciók egyik lehetséges tipizálása az állami beavatkozás legitimitása és mértéke szerint történik. Vagyis, hogy hol húzódnak a választóvonalak és melyik fél mikor lépheti azokat át.21 A köztes tér kitágulása szinte borítékolja annak felbomlási lehetőségét: különválhat a gazdaság és a szociabilitás, megkettőződhet a politikai

15 Mintzker, Yair: „A Word Newly Introduced into Language”: Ute Appearance and Spread of “Social” in French Enlightened Thought, 1745-1765. In: History of European Ideas, 34. (2008) 4. sz. 500-513. p. Az értelmezés új perspektívájáról Szabó-Szűcs, 2011.15-16. p.

16 Riedel, 1979. 753-754. p.

17 Riedel, 1979. 754-755. p.

18 Hegel koncepciója is történetileg alakult ki. A Ferguson-hatásra a ’Staatsgesellschaft’ koncepcióján át lásd Waszek, Norbert: The Scottish Enlightenment and Hegel’s Account of’Civil Society’. Dordrecht-Boston-London, 1988.148. p. Az eredeti aktívan résztvevő polgár állami alattvalóvá redukálásában a német recepciót negatív átértelmezésként mutatja be: Oz-Salzberger, 2001. 82. p.

19 Hegel, Georg Wilhelm Friedrich: A jogfilozófia alapvonalai vagy a természetjog és államtudomány vázlata. Ford.: Szemere Samu. Bp„ 1971.186. p. (a továbbiakban Hegel, 1971.)

20 Hegel, 1971.207. p.

21 Keane, John: Remembering the Dead. Civil Society and the State from Hobbes to Marx and Beyond, ln: U6: Democracy and Civil Society. London-New York, 1988. 31-68. p. Nézeteinek összefoglalása magyarul: Keane, John: A civil társadalom. Régi képzetek, új látomások. Ford.: Vág András. Bp., 2004.

134