Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Körben - család, közösség, társadalom - Kövér György: A civil társadalom születése
társadalom és a politikamentes civil szféra. Ennek függvényében szokás a civiltársadalom-el- méletek ’minimalista és generalista’ változatairól beszélni.22 A hegeli iskola fogalomhasználata 1830 utáni térhódításához a bal- és jobboldali leágazások egyaránt erőteljesen hozzájárultak. Marx Károly (1818-1883) Hegel nyomán, de vele szemben fejtette ki kritikai értelmezését. „A hegeli azonosság csúcsa, mint maga beismeri, a középkor volt. Itt a polgári egyáltalában-vett rendjei és a politikai jelentésben vett rendek azonosak voltak. A középkor szellemét így fejezhetjük ki: A polgári társadalom rendjei és a politikai jelentésben vett rendek azonosak voltak, mert a polgári társadalom a politikai társadalom volt: mert a polgári társadalom organikus elve az állam elve volt. Ámde Hegel a »polgári társadalomnak« és a »politikai államnak«, mint két szilárd ellentétnek, két valóságosan különböző szférának elválasztásából indul ki. Ez az elválasztás persze valóságosan megvan a modern államban. A polgári és a politikai rendek azonossága a polgári és politikai társadalom azonosságának kifejezése volt. Ez azonosság eltűnt. Hegel eltűntnek feltételezi.”23 Másutt így folytatta: „Ahol a politikai állam elérte igazi kialakultságát, ott az ember nemcsak gondolatban, a tudatban, hanem a valóságban, az életben is kettős életet él, egy égit és egy földit, a politikai közösségben [Gemeinwesen] való életet, amelyben önmaga előtt közösségi lénynek [Gemeinwesen] számít, a polgári társadalomban való életet, amelyben magánemberként tevékenykedik, a többi embert eszköznek tekinti, önmagát eszközzé alacsonyítja le és idegen erők játékszerévé válik. A politikai állam viszonya a polgári társadalomhoz éppen olyan spiritualisztikus, mint az égé a földhöz.”24 Ez már a citoyen’ (állampolgár) és a ’bourgeois’ jól ismert szembeállítása, amelyben azonban a polgári társadalom mint ’Bourgeoisgesellschaff’ / ’Klassengesselschaff / ’osztálytársadalom nemcsak a középkori egybeolvadással áll szemben, hanem a tulajdon nélküli proletariátus hivatásává tett, jövőbeli, osztálynélküli, államtalan kommunista társadalommal is. Ez a két pólus adja a normatív értelmezés dinamikus feszítő erejét. A hegeli hagyomány konzervatív ágát Wilhelm Heinrich Riehl (1823-1897) munkájával szemléltethetjük. A polgári társadalomról szóló írás eredeti címterve még ’Vier Stände’ lett volna, de végül egy négy kötetből álló mű először megjelent második köteteként tagolódott a sorozatba.25 Riehl megkülönbözteti a ’társadalomfenntartás’ erőit (’die Mächte des socialen Beharrens’) a társadalmi mozgás, mozgalom erőitől (’die Mächte des socialen Bewegung’). Az előbbihez a parasztokat és az arisztokráciát sorolja, az utóbbiba a polgárságot és a negyedik rendet, társadalomszemlélete így fűzi össze a stabilitást és dinamikát. A könyv megjelenése után bő évtizeddel egy előadásban újra visszatért a ’polgári társadalom és az ’államtársadalom’ problémájához (már 1851-es munkájában is ezt az átmeneti elnevezést használta): ekkori meghatározása a 22 Az átértelmezési lehetőségek szisztematikus áttekintése: Arató András-Cohen, Jean: Civil társadalom és demokratikus átmenet Latin-Amerikában és Kelet-Európábán. In: Mozgó Világ, 18. (1992) 7. sz. 17-42. p.; Huszár Ákos: A kritikai elmélet rekonstrukciója. Üjosztály-elméletek és civiltársadalom-elméletek a rendszerváltás időszakában. Bp„ 2009.61-104. p. 23 Marx, Kari: A hegeli jogfflozófia kritikájából [1843]. In: Kari Marx és Friedrich Engels művei. 1. köt. 1839-1844. Bp„ 1957. 277-278. p. 2* Marx, Kari: A zsidókérdéshez [1843]. In: Kari Marx és Friedrich Engels művei. 1. köt. 1839-1844. Bp., 1957. 356- 357. p. 25 Riehl, Wilhelm Heinrich: Die bürgerliche Gesellschaft. Stuttgart-Tübingen, 1851. A Die Naturgeschichte des Volkes als Grundlage einer deutschen Social-Politik (1851-1869) első kötetének a címe Land und Leute (1854), a harmadiké pedig Die Familie (1855). 135
