Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)
Hatalom, diktatúra, megtorlás - Cseh Gergő Bendegúz-Tóth Eszter: A magyar állambiztonsági szervek nyilvántartási rendszerének számítógépesítése
Egy lekérdezés során kb. ötven tételt, vagyis keresett személy kérdőjegyét rögzítették egyetlen blokkban, legalábbis a korabeli utasítások ennél nagyobb blokkok kialakítását, vagyis ennél több név egyszerre való prioráltatását már nem tanácsolták.48 A gépi prioráló rendszer természetesen szigorú jogosultsági elv alapján működött: minden szerv csak a számára engedélyezett adattárakban végezhetett priorálásokat. A jogosultsági szinteket a belügyminiszter szabályozta és csak ő engedélyezhette ennek módosítását is. A priorálás megkezdéséhez ismerni kellett az alközpont kódját, a kérdező szerv kódját, ezen kívül meg kellett adni a lekérdezés célját és a lekérdezett nyilvántartások betűjelét. Ezeket a lekérdezési adatokat a rendszer folyamatosan eltárolta biztonsági okokból, hogy a későbbiekben vissza lehessen keresni, melyik szerv kit vagy mit prioráltatott le. A rendszeren belül is különböző szintű titkosítási fokozatba („А”, „В”, „C”) lehetett sorolni az adatokat, ennek megfelelően a kérdező vagy azt a választ kapta, hogy melyik szervvel kell felvennie a kapcsolatot az adat megismerése érdekében („A”), vagy csak annyit tudhatott meg, hogy az adott személy szerepel a nyilvántartásban („B”), a legszigorúbb esetben („C”) viszont még találat esetén is „nem szerepel” válasz érkezett a kérdésre. A titkosított adatot betápláló, elhelyező szerv azonban mindhárom esetben értesítést kapott arról, hogy melyik szerv, milyen célból és melyik titkosított személy adatait akarta megismerni. A személyi adatokon kívül a tartalmi adatok bizonyos kombinációi szerint is (ÉS/VAGY logikai kapcsolat) lehetett lekérdezéseket futtatni a rendszerben. A lekérdezésekre a következő válaszokat kaphatta a kérdező: • szerepel (ilyenkor a fent felsorolt, az adott adattárban lévő adatokat is megkapta), • nem szerepel, • azonosítandó (ha a lekérdezés szempontjainak több személy is megfelelt, mindegyik adatait kiadták a kérdezőnek), • nem jogosult, • hibás lekérdezés (rossz vagy túl kevés adat megadása esetén). A fent jelzett, évi tízmilliót is meghaladó priorálási igények folyamatos kiszolgálása természetesen csak nagyfokú automatizálás révén volt teljesíthető. Az EGPR üzemszerű működési mechanizmusa a 24 órás válaszadási ciklusra épült: a priorálási igények rejtjelező berendezéssel ellátott távgépírón érkeztek be a délutáni órákban, ezeket a rendszer az esti órákban feldolgozta, majd éjfél után megkezdte a válaszadásokat. A ’80-as évek második felében a priorálás rendjét tovább kívánták diiferenciálni, ezért bevezették a „24 órás gyorsított priorálás”, valamint a „soron kívüli priorálás” rendszerét is. Előbbi esetben az adattovábbitás nyílt kommunikációs vonalon keresztül zajlott, így a válasz megérkezett 24 órán belül, de ezt a lekérdezési formát csak az „А”, а „В”, a „C” és a „T” betűjelű adattárakban való priorálásra lehetett használni. A második esetben már az adott szervhez telepített terminálon lehetett lekérdezni az adatokat, mely telefonvonalon keresztül állt kapcsolatban a GAO-val, így a válasz akár másodperceken belül is megérkezhetett a kérdésre. Természetesen a szigorúan titkos adattárakhoz, köztük az állambiztonsági rendszerekhez nem lehetett ilyen módon „hozzáférni”. 48 ÁBTL 1.11.10. - R-64-161-7/2/1986. 125
