Héjja Julianna Erika: EÁrchívum. Tanulmányok Erdész Ádám hatvanadik születésnapja tiszteletére (Gyula, 2017)

Hatalom, diktatúra, megtorlás - Cseh Gergő Bendegúz-Tóth Eszter: A magyar állambiztonsági szervek nyilvántartási rendszerének számítógépesítése

„M” betüjelü adattár: К-ellenőrzés adattára

Az ún. К-ellenőrzéssel, vagyis a postaforgalom ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat a 0019/1970. sz. BM parancs szabályozta. Az adattárban a következő információk szerepeltek:

• személyi- és lakcím-azonosító adatok,

• nyilvántartási kategória,

• foglalkozás,

• elhelyező szerv megnevezése,

• figyelőztetésre utaló adat,

• írásképlet,

• kapcsolataira utaló adat,

• kapcsolatok azonosító adatai.

Érdekes módon 1980 és 1988 között ebben az adattárban is drasztikus adatcsökkenést jeleznek a források csakúgy, mint az „L” adattárban. Míg 1980-ban még 281 000 tételt regisztráltak az „M” adattárban, addig 1985-ben már csak 14 ezret, egy 1988-as összegzés viszont összesen 2839 tételről tesz említést ugyanitt. Évente kb. félmillió priorálás történt az „M” adattárban, az érdeklődés tehát nem csökkent a levélellenőrzési nyilvántartások iránt.

Az adattár karbantartását a BM III/3. Osztály végezte hetente kódlapokon, az adatokat a BM SZAK-ban rögzítették.

Az EGPR működése, a priorálások rendje

Az EGPR - mint fent láthattuk - alapvetően egy központi számítógépes adatbázis volt, melyből a kérdező megtudhatta, hogy meghatározott személyek mely nyilvántartás(ok)ban szerepelnek és hová fordulhat részletesebb információkért. A lekérdezési módszer egészen a ’80-as évek második feléig a következő rendszeren alapult.46 A megyei rendőrkapitányságok jogosultsággal rendelkező lekérdezői kérdőjegyeket töltöttek ki, melyeket saját segédhivataluk gyűjtött össze, ahol ún. lyukszalagos adathordozóra rögzítették47 az információkat. Ezeket azután csoportosítva futárszolgálattal, vagy nyílt lekérdezés esetén telexen továbbították a megyei rendőr-főkapitányság segédhivatalába. Innen szintén telexen - vagy nyílt módon (ezt „nn” forgalmazásnak nevezték), vagy pedig rejtjelezetten („rr” forgalmazás) - léptek kapcsolatba a GAO adatközpontjával. A 08/1973. sz. BM utasítás alapján állami és szolgálati titkot képező adatforgalmazást csak rejtjelezve lehetett végezni, ezért ezeket a kéréseket egy erre szolgáló rejtjelező berendezéssel (pl. az AR-53 típusú elektronikus rejtjelező géppel) titkosították, majd így továbbították a kérést a GAO-nak, ahonnan hasonló útvonalon érkezett vissza a válasz.

* ÁBTL 1.11.10. - R-64-161-7/2/1986.

47 A lyukszalagon az „egységnyi”, vagyis például egy kérdőjegyhez tartozó adatokat blokkokban rögzítették a következők szerint:

a) kezdő jelsorozat: ez alapvetően az adatblokkok, valamint az adási-nyugtázási információk elhatárolására szolgált;

b) blokkfej: ebben a három sorban szerepelt az adatátvitel módja (nyílt vagy rejtjelezett), az alközpont kódja, a végpont kódja, a szalagterv és a blokkfej sorszáma, a lekérdezés, karbantartás dátuma, illetve az engedélyező szerv kódja;

c) blokktörzs: itt szerepeltek az érdemi lekérdezési vagy karbantartási információk, nevezetesen a lekérdező személyi kódja, a lekérdezés célja, a keresett (módosítani kivánt) személy adatai (vezetéknév, utónév, előző név, születési idő, anyja neve, keresendő adattárak betűjelei);

d) záró jelsorozat (ez csak a blokk végét mutatta a gépnek).

124