Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Bagi Zoltán Péter: "Mert Kerecsényi László várkapitány csak a maga javát kereste"
52 ,A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐOSZLOPA”- GYULA 1566-BAN rolta mind a katonák, mind a nép körében.”6 Majd néhány oldallal később így folytatta: „Olyannyira kegyetlen volt mindenkihez, hogy akiket a városokban és falvakban tehetősebbnek ismert meg (és akinek a nevét szorgos buzgalommal kinyomozta), elfogatta, és mindenféleképpen kínoztat- ta őket; kicsikarta belőlük ezüstholmijukat, ha volt nekik, vagy szereztek valahonnan, csakhogy az embertelen gyötrelmektől szabaduljanak. így történhetett, hogy kapitányságának alig két esztendeje alatt megfizette azt a hatvanezer forint aranyat a várért, amit a morvaországi Nikolsburgban vett el.”7 Mint láthattuk, az egyházfi nagyon rossz véleménnyel volt Kerecsé- nyiről, hiszen nem csupán kapzsinak, fösvénynek, de népnyúzónak és árulónak is tartotta. Véleményem szerint a kép ennél sokkal árnyaltabb. Ennek kifejtéséhez azonban előbb meg kell vizsgálnom egy fontos körülményt, mégpedig azt, hogy milyen tisztséget, illetve tisztségeket töltött be Kerecsényi Gyula élén. Elöljáróban annyit elárulhatok, hogy a korban nem egyedülálló módon álláshalmozónak számított. 1561. március 6-án ugyanis, amikor megérkezett a várba,8 a következő címeket bírta: prefektus, a király főhadnagya, „tiszántúli”, vagy ahogyan maga Kerecsényi egy 1564. augusztus 7-i levelében írta, „császár ő felsége alfeldi fe capitánya”, valamint Zaránd, Csanád és Békés vármegyék főispánja.9 Esetében tehát négy párhuzamos szervezetről beszélhetünk, amelyeknek az élén egy személyben ő állt. Egyrészt a vár, a hozzá tartozó uradalom és népei; másrészt az oda rendelt királyi mezei (ez a szó még később nagyon fontos lesz) hadak és a befogadására alkalmas palánk; harmadrészt a Gyulához rendelt vármegyék; negyedrészt a királyi és vármegyei mezei hadak fölött, mint főkapitány egyszerre parancsnokolt. A tisztségeit érdemes egyenként górcső alá vennünk, hiszen megvizsgálva a tisztséghez tartozó feladatokat, cáfolhatjuk Forgách állításait. Vizsgáljuk meg tehát röviden a prefektus fogalmát. Két megállapítást elöljáróban tennem kell. Egyrészt azt, hogy ennek a pozíciónak a betöltőjét a legfontosabb királyi kézbe került várak élére helyezték. Másrészt ez az egyik legfélreértelmezettebb tisztség a korszakban. Erről árulkodik a Forgách Ferenc emlékiratából készült fordítás is. A fordító ugyanis a pre6 MHHS, 1876. 305.; Kristó, 1981. 133.; Forgách, 1982. 253. A Borzsák-féle fordítás hibás: „Az itteni kapitány, Kerecsényi László, Szilágy megyei középszerű családból származott; nemessége gondolkodásán, arcán, termetén meglátszott, de életmódja büszkeségét, nagy- ravágyását, pompakedvelését tükrözte; felesége vagyonának jóvoltából a németek nagy embernek tartották: így vásárolta meg a gyulai kapitányságot. Amikor a várat megvette, a nikolsburgi markomannoktól nagykölcsönt - hatvanezer forintot - vett fel, és ezért kapitányi tisztében fölöttébb kapzsi módon járt el mind katonáival, mind a népekkel.” 7 Forgách, 1982. 264. 8 Veress, 1938. 335. 9 Veress, 1938. 390.
