Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Bagi Zoltán Péter: "Mert Kerecsényi László várkapitány csak a maga javát kereste"
I BAGI ZOLTÁN PÉTER „Mert Kerecsényi László várkapitány csak a maga javát kereste”1 51 L engyel Dénes Magyar mondák a török világból és a kuruc korból című gyűjteményében két Kerecsényivel kapcsolatos történetet is találhatunk. Mindjárt meg is kell jegyeznem, hogy egyik sem tünteti fel jó színben előadásom főhősét. A bugaci portyáról szóló történet szerint a gyulai vitézek zúgolódtak, „mert Kerecsényi László várkapitány csak a maga javát kereste, a vitézek hópénzét is magának tartotta”.2 A szerző később Веке Pál szájába adja a keserű igazságot, mikor ő vitézi társaihoz intézi beszédét: „Ide hallgassatok, édes társaim, vitézek! Kerecsényi uramtól akár éhen is halhatunk, tőle hópénzt ugyan hiába várunk.”3 A szónoklat hatására portyázni indulnak a gyulai vitézek és végül pürrhoszi győzelmet aratnak.4 Lengyel Dénes a mondát az ismeretlen szerző által papírra vetett és Nagy Miklós 1621-ben készített másolatában fennmaradt Szép ének a gyulai vitézekről vers alapján konstruálta. Varjas Béla A magyar reneszánsz irodalom társadalmi gyökerei című könyvében pedig átfogóan elemezte a művet, igaz a korszellemnek megfelelően. Szerinte a névtelen költő se nem oktat, se nem moralizál, a hatalom képviselőjét, „a kapitányt egy alacsonyabb társadalmi réteg képviselői, a katonák erkölcsi fölénye szégyeníti meg, mégpedig nem csupán szavakkal, hanem cselekvőén is”.5 Kerecsényi László kapzsiságát, fösvénységét nem csupán az említett vers, hanem Forgách Ferenc egykorú történetíró is megörökítette, sőt mint látni fogjuk, újabb, nem túl hízelgő tulajdonságokkal is kiegészítette. A váradi püspök és diplomata emlékiratában ugyanis a következőket tartotta fontosnak leírni róla: „Kerecsényi László, Zala megyei középszerű családból származott; nemessége gondolkodásán, arcán, termetén meglátszott, de életmódja büszkeségét, nagyravágyását, pompakedvelését tükrözte; felesége vagyonának jóvoltából a németek nagy embernek tartották: így vásárolta meg a gyulai kapitányságot. Hatalmas adóssága - mintegy hatvan ezer forint miatt -, melyet a markomannoknál szedett össze Nicolsburg megvételekor, kapitányságát túlságosan mohón gyako1 Lengyel, 1975.166. 2 Lengyel, 1975.166. 3 Lengyel, 1975.167. 4 Lengyel, 1975.168-170. 5 Varjas, 1982.191-193.
