Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Németh Csaba: A 16. századi végvári harcok oszmán várostromainak tanulságai
Németh Csaba J A 16. századi végvári harcok oszmán várostromainak tanulságai 43 felszerelt is, csak abban az esetben volt esélye sikerrel kivédeni egy ostromot, ha időben kapott felmentő sereget vagy valamilyen természeti csapás (rossz idő, esetleg járvány) sújtott le a támadóira.29 Gyula esetében egyik eset sem jöhetett számításba. Legközelebb királyi haderő Eger és Kassa környékén tartózkodott, ott sem akkora, hogy szóba jöhetett volna egy felmentő expedíció Gyulára küldése. Már azért sem, mert közben János Zsigmond Erdély irányából tatár segédcsapatokkal az egyetlen összeköttetési vonalat jelentő Tokaj várát vette ostrom alá.30 Mivel az oszmánok már július 2-án Gyula alá értek,31 aligha lehetett arra számítani, hogy belefutnak a rosszra forduló időjárásba. A vár védői tehát csak önmagukban bízhattak. Annak ellenére vállalták a hősies helytállást, hogy a kudarcuk esélye 87%-nál is nagyobb volt! Gondoljuk át, hogy mit jelentett ez! Ha tervezünk valamit, s elkészítünk egy kalkulációt arra nézve, hogy mekkora esélyünk lehet a sikerre, vajon belevág- nánk-e hasonló kilátások mellett? S nem olyasmiről volt szó, hogy kapnak-e prémiumot a helytállásukért. Mindenki tisztában volt vele, hogy itt az életéről, az életben maradási esélyéről van szó. Nem csodálhatjuk hát, hogy egy-egy ostrom előtt szokás volt végrendelkezni. Valószínű, hogy Gyulán ilyen konkrét számításokat nem végeztek, de anélkül is tisztában lehettek küldetésük reménytelenségével. Mégis minden kérdés és zúgolódás nélkül vállalták a harcot. Már csak emiatt is megérdemlik, hogy hősként emlékezzünk rájuk! Egy vár fő feladata az volt, hogy minél tovább lekösse, feltartóztassa, s lehetőség szerint felmorzsolja az ellenség erőit. Gyula ennek a feladatnak maradéktalanul eleget tett. Bizonyára azzal is számot vethettek védői, hogy mi történhet velük kudarc esetén, azaz mekkora esélyük lenne a túlélésre egy, a törökkel megkötött szabad elvonulást biztosító egyezség melletti kivonuláskor. Érdekes, hogy egy-egy várunkról írva előszeretettel boncolgatják ezt a kérdést, de tudomásunk szerint a téma áttekintő ösz- szefoglalása ez idáig hiányzik. Ehhez szeretnénk most néhány adalékkal hozzájárulni. Lássuk, mit mutatnak a számok ezen a téren! A Mohács és Gyula ostroma közötti időszakban húsz várunk került megegyezéssel, a védők szabad elvonulását biztosító feltétellel az oszmánok kezére. A legtöbbször tehát így végződött egy-egy várunk megost- romlása.32 Elsőként, 1527-ben Jajca védői szembesültek a nehéz döntéssel. 29 Marossy, é. n. 30 Détsy, 1995. 27. 31 Csorba, 1985.137. 32 A fentebbi statisztikában szereplő 18-hoz ez esetben hozzávesszük Buda 1529-es és Erdőd 1565-ös esetét is. Ezeket korábban azért nem szerepeltettük, mivel az oszmánok nem tartották meg maguknak az elfoglalt várat, de a kivonuló védőkkel szemben tanúsított magatartásukat ebben az elemzésben már nem hagyhatjuk figyelmen kívül.
