Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Németh Csaba: A 16. századi végvári harcok oszmán várostromainak tanulságai
44 „A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐOSZLOPA”- GYULA 1566-BAN Ők még szerencsésen távozhattak.33 Talán az oszmánok rajtuk akarták demonstrálni, hogy velük lehet és érdemes is tárgyalni a megadásról. Ezt a kezdeti jó hírt azonban hamarosan beárnyékolta a Buda 1529-es átadásánál történt mészárlás. Ez ugyan nem nevezhető klasszikus török ostromnak - bár maga Szulejmán is jelen volt hiszen a várat ekkor még átengedték Szapolyai Jánosnak. Viszont a kivonuló német katonaság felkon- colása megalapozta a törökökkel szembeni bizalmatlanságot. Az azonban mégsem teljesen egyértelmű, hogy már itt is szerződésszegés történt-e. Ugyanis az elbeszélés szövege alapján nem lehetünk biztosak benne, hogy valóban biztosították-e nekik is a szabad elvonuláshoz való jogot, vagy azt eleve csak a magyaroknak adták meg.34 A Kiissza 1537-es35 és Atina 1543-as feladását követő eseményekről36 krónikásunk nem tett említést, így csak valószínűsíthetjük, hogy rendben történtek a dolgok. Ugyanekkor Valpó parancsnokai elkövették azt a tapintatlanságot, hogy nem az őket ostrom alá fogó alvezéreknek, hanem magának Szulejmán szultánnak adták meg magukat. Ezért az ostromlók cselt forraltak ellenük: vacsorára hívták őket, ahonnan nem távozhattak, katonáik java részét pedig az egyezség ellenére levágták.37 A siklósi kapitány egy török rabja segítségével eszközölt ki szabad elvonulást, de ők sem jártak szerencsésebben. Bár még kísérőket is kaptak, akik fedezték volna a biztonságos helyre történő elvonulásukat, mégis lest vetettek nekik és sokukat felkoncolták.38 Ezek az esetek már ékesen rávilágítanak arra, hogy egyes alvezérek vagy tudatosan léptek fel a megegyezés betartása ellen, vagy csak egyszerűen képtelenek voltak megfékezni a csapataikat, ami által egyértelműsíthető a szerződésszegés. Esztergom átadása ebben a sorban speciális esetet jelent, mivel itt a vár átadása közben robbanás történt, amit az oszmánok hibásan a védők cselvetésének tulajdonítottak. Ezt megbosszulandó, a törökök csak úgy engedték el a foglyaikat, hogy előbb el kellett temetniük a holtakat, s ki kellett tisztítaniuk a vár árkait. Végül a ruhájuktól és pénzüktől megfosztva hajóval átvitték őket a túlpartra.39 Tata esetében IstvánfFy nem ismertette az átadás részleteit.40 Székesfehérvárnál viszont egyértelműsítette, hogy a szabad elvonulást csak az idegen csapatok számára biztosították az ostromlók, tehát itt a magyarokkal szembeni fellépést nem minősíthetjük szerződésszegésnek, még ha nem is esik jól hallani hogyan bántak el 33 Istvánffy, 2001.1/1. 254-255. 34 Istvánffy, 2001.1/1. 266-267. 35 Istvánffy, 2001.1/2.12-13. 36 Istvánffy, 2001.1/2. 85. 37 Istvánffy, 2001.1/2. 88-90. 38 Istvánffy, 2001.1/2. 90. 39 Istvánffy, 2001.1/2. 92-99. 40 Istvánffy, 2001.1/2. 98-99.
