Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Németh Csaba: A 16. századi végvári harcok oszmán várostromainak tanulságai
I eredményei, különösen a tűzfegyverek elterjedtsége révén, így ezek az eredmények torzíthatják a Gyulára kihegyezett nézőpontunkat. Ezért indokoltnak találtuk egy szűkebb időhatár vizsgálatát is, mely a Buda elfoglalásától a tizenötéves háború kirobbanásáig terjedő fél évszázadot (1541— 1591) veszi alapul, hiszen ennek is épp a felezőpontján helyezkedik el Gyula 1566. évi ostroma. Egy statisztika esetén perdöntő, hogy mennyire hiteles adatokkal dolgozik. Tisztában vagyunk vele, hogy a leghitelesebbek akkor lehetnénk, ha az összes rendelkezésre álló adatot, több rostán átszűrve adnánk közre. Egy ilyen, mindenre kiterjedő precíz vártörténeti adattárral azonban máig adós történettudományunk.13 A munka nagysága miatt ennek összeállítására mi magunk sem mertünk vállalkozni.14 A dolog könnyebb oldalát igyekeztünk megfogni, amikor kerestünk egy olyan korabeli krónikást, aki a korszakot részletesen tárgyalja és az adatai alapvetően megbízhatónak, pontosnak számítanak - még ha teljesen nem is tévedhetetlen. Sőt negatív irányban éppen Kerecsényivel szemben tűnik elfogultnak s nem csak a gyulai vár átadásának minősítését illetően. Például elfeledkezett beszámolni róla, hogy 1555-ben szigetvári kapitányként már sikeresen vert vissza egy török ostromkísérletet s a kapitányi megbízásáról történő lemondását is gyávaságával magyarázza, pedig arra csak az általa kért erősítés megtagadása miatt került sor.15 Ennek ellenére is a legjobb megoldásnak tűnt őrá támaszkodni, mivel az olykor egymásnak is ellentmondó történészek adatainak citálása vitás helyzetekhez vezethetne - könnyen a szemünkre vethetnék, hogy csak azért próbálunk itt-ott más művekre is támaszkodni, hogy jobban alá legyen támasztva a saját koncepciónk. Ezért döntöttünk úgy, hogy inkább egyetlen történetíró, Istvánffy Miklós (1538-1615) művének adatait vesszük alapul.16 Ő 1556-ban Zrínyi Miklós mellett tanulta ki a vitézi mesterséget, majd Oláh Miklós pártfogásának köszönhetően jutott el a padovai egyetemre, s hazatérve az érsek titkára lett. Mentora halálát követően a kancellárián vállalt állást. 1578-ban királyi tanácsossá, majd 1581-ben nádori helytartóvá nevezték ki. Részt vett a tizenötéves háború jelentősebb ütközeteiben, s ő volt az aláírója a törökkel megkötött 1606-os zsitvatoroki békeszerző13 Ennek hiányáról vall pl.: R. Várkonyi, 1997. 14.; Koppány, 1997.153. 14 Az interneten hozzáférhető egy ilyen kezdeményezés: Györkös Attila honlapja (http:// gyorkos.uw.hu/), amelyet mi is felhasználtunk, de teljes kontrollként mégsem tudtuk hasznosítani. A horvát várakra nem igazán tér ki, s a kisebb várak esetében is ritkán derül ki, hogy a védők elmenekülése vagy ostrom során kerültek-e ellenséges kézre. Ráadásul, ha a szakirodalomban több időpont is szerepel egy adott ostrommal kapcsolatban, a kronológia összeállítója mindegyiket külön szerepelteti a listáján. így nem könnyű eldönteni, hogy egy-egy adat kapcsán több, külön ostromról van-e szó, vagy csak egyetlen ostromnak szerepelteti az eltérően megadott időpontjait. 15 Komáromy, 1906. 105-106. 16 Istvánffy, 2001.1., 1/2., 1/3. Németh Csaba 5 A 16. századi végvári harcok oszmán várostromainak tanulságai 37
