Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Németh Csaba: A 16. századi végvári harcok oszmán várostromainak tanulságai
38 ,A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐOSZLOPA”- GYULA I566-BAN désnek. Krónikájához az 1590-es években kezdett hozzá. Értesüléseit első kézből vehette, hivatalos iratokhoz, hadijelentésekhez is hozzáférhetett. Művében, Bonfini folytatásaként, az 1490 és az 1606 közötti évek eseményeit dolgozta fel részletesen, de vázlatosan egészen 1613-ig nyomon követte a történéseket. Mivel az ókori történetíró, Livius szülővárosában tanult, alapvetően az ő elbeszélő stílusát követve a magyar Liviusnak is nevezik. Nem az ékesszólásra, hanem a hiteles tájékoztatásra helyezte a hangsúlyt. A hősi erény példájával próbálta kortársait optimizmusra serkenteni. Alapeszméje, hogy Magyarország a kereszténység védőbástyája, így a törökellenes küzdelmek tétje a keresztény Európa megvédelmezése. Krónikája több kiadást is megért. Először 1622-ben Kölnben jelent meg Nicolai Isthuanfi: Historiarum de rebus Vngaricis libri XXXIV címen. Népszerűségét mutatja, hogy 1685-ös és 1724-es - ugyancsak kölni - kiadását követően 1758-ban Bécsben is kinyomtatták. Magyarul csak kéziratban terjedt el, Tállyai Pál 17. századi fordításában .17 Azt vizsgáltuk meg, hogy írása szerint a jelzett időszakban hány vár milyen módon cserélt gazdát. Ostromstatisztikánkban kizárólag az oszmánok által elfoglalt, vagy a tőlük visszaszerzett várak adataira építettünk, a Habsburg-erdélyi összecsapások alkalmával történt várfoglalásokat (még ha török segédcsapat segítségével történtek is), nem vettük figyelembe. Ugyanígy jártunk el az 1526-os, 1529-es és 1532-es hadjáratok során a szultán előtt behódoló várakkal, ha azokat nem tartotta meg magának, hanem átengedte Szapolyainak. A védőkkel szembeni ígéretek megtartásának vizsgálatakor azonban az 1529-es budai és az 1565-ös er- dődi esetet nem hagytuk figyelmen kívül. Egy adott vár sorsa a megostromlásakor többféleképpen alakulhatott. Ezek között nem mindig egyszerű különbséget tenni, hisz olykor a krónikásunk sem adott egyértelmű információt. Alapvetően négy nagyobb csoportot alakítottunk ki: 1. Az ostrom kudarcba fulladt, azaz a védők sikeresen elhárították a támadást. 2. A támadók lerohanták a várat (akár egy ostrom végén, akár csellel bejutva koncolták fel a védőket, a lényeg, hogy nem hagytak nekik időt az egyezkedésre). 3. Ostrom közben, de olykor már annak megkezdése előtt is, tárgyalással, s megegyezéssel jutott az erősség birtokába a támadó fél. 4. Végül külön kategóriát tartottunk fel azoknak az eseteknek, amelyekről vagy nem dönthető el egyértelműen, hogy mi is történt, vagy leginkább arról volt szó, hogy a védők az ostrom közben döntöttek úgy, hogy elszöknek a rájuk bízott erődítményből. Külön megítélés alá került az az eset, ami a kisebb palánkokra volt 17 Béníts, 2001. 7-18.
