Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Németh Csaba: A 16. századi végvári harcok oszmán várostromainak tanulságai
34 „A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐOSZLOPA”- GYULA 1566-BAN Ezután némi szünet állt be a hadműveletekben, melynek a királyi Magyarország és a későbbi Erdélyi Fejedelemség területének egyesítése vetett véget. Az oszmánok nem tűrhették, hogy harapófogóba kerüljenek. Ekkor már nem személyesen jött hozzánk a szultán, csak a hadseregét küldte el. Bár 1551-ben a Maros partvidékét megszállták, Temesvárral még nem boldogultak. így a tél folyamán sor kerülhetett a magyar haderő első komolyabb ellencsapására, melynek során ugyan Lippát sikerült visz- szafoglalni, de Szegedet már nem. Ez előrevetítette a várható megtorlást: a következő tavasszal a budai pasa elfoglalta Veszprémet, nyár elején pedig Nógrád megye várait. Az új birodalmi had is sikert aratott Temesvárnál, majd Szolnok alatt egyesült a két sereg. Szerencsére Egernél sikerült őket feltartóztatni. 1555-ben a budai pasa sikeres akciót indított a Somogy megyei várak bevételére, a következő évben azonban Szigetvár alatt megégette magát. Innentől egy évtizedre ismét stabilizálódtak a határvonalak.8 Erre az időre alakult ki az ún. „fővárak” rendszere: Eger, majd Szigetvár és Gyula királyi végvárként nem csak védelmi szerepet töltöttek be. Katonáik be-bejárták a hódoltság területét a Száva- és a Maros-partig, sőt olykor még azokon túl is. Ennek ugyan az ott élő jobbágyok aligha örültek, mégis fontos szerepet töltöttek be a magyarság szempontjából. Nem csak egykori földbirtokosaik számára hajtották be a volt jobbágyaik adóját, de egyúttal az általuk ellenőrzés alá vont területen biztosították a magyar jogrend fennmaradását, az ország nyelvi, kulturális és gazdasá2. KÉP Mathias Zündt metszete a szigetvári vár 1566-os ostromáról Pálffy, 2000. 34-35.
