Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Oross András: A gyulai vár katonai szerepe a bécsi kormányszervek elképzeléseiben a 16-18. században
Oross András f A gyulai vár katonai szerepe a bécsi kormányszervek elképzeléseiben 25 építkezésekre nem sok adat található a budapesti és bécsi levéltári forrásokban. Ennek magyarázata a korábban leírt folyamat, miszerint Gyula stratégiai jelentősége, különösen az 1699. januári karlócai békét követően igencsak visszaesett. Mindössze a palánk folyamatos karbantartására és a földtöltések megerősítésére van információ, hiszen erre szükség volt, hogy a vár és palánk ne omoljon össze.20 Miután Gyula vára 1699 decemberében bekerült az Udvari Haditanács által kiadott ún. várrombolási rendeletbe, csak idő kérdése volt, mikor kezdenek neki és milyen mértékű munkát végeznek a váron.21 A gyulai vár „rombolása” 1700 júniusa és decembere között zajlott. Megállapítható, hogy elsősorban a hadi eszközök elszállítása történt meg, azaz a mozdítható ágyúk, lőpor, gránátok és puskapor került részben Aradra, részben Nagyváradra. Fájdalmas pont volt az evakuáció során, hogy az 1695. januári összeírásban is szereplő, a kamarai provizor által török órának nevezett szerkezetet is el akarták vinni. Christian Lindner, a Budai Kamarai Adminisztráció gyulai provizora így fogalmazott: a régi, rossz, török, mutatók nélküli órát az egyház erősítése miatt a templomnak kellene adni és a város arculatának javítása miatt nem kellene Aradra szállítani.22 Az óra vonzó lehetett a katonák számára, mert később von der Porten nagyváradi kapitány is meg akarta szerezni és ezért minden követ megmozgatott. Ennek következményeként Lindner provizor 1700. október 10-én kénytelen volt jelenteni, hogy az órát és a muníció nagy részét már elvitték, néhány mázsa lőport, kanócokat és sáncszerszámokat hagytak hátra .23 A rombolás során kikerülő fa- és vasanyagokat szintén veszély fenyegette, hiszen arra a katonák is szemet vetettek. A provizor szerint a hadszertárban, az ágyúdombban, a tornyokban és a mellvéden sok faanyagot fognak kitermelni, ami jó lenne, ha kamarai kézben maradna, mert így a várban és a városban lévő épületeket könnyebb lenne 20 MNL OL E 286. 10. köt. Nro. 269., MNL OL E 281. 1697. jún. Nro. 25. és MNL OL E 281. 1698. júl. 10. 21 Az 1699. december 13-án a Magyar Királyi Udvari Kancelláriához, Esterházy Pál nádorhoz és bányavidéki főkapitányhoz, Batthyány Ádám kanizsai főkapitányhoz, Barkóczy Ferenc felső-magyarországi helyettes főkapitányhoz és Zichy István győri vicegenerálishoz eljuttatott rendelet értelmében a megjelölt helyeket el kellett pusztítani. Az őrségek megnövekedett költségeit nem tudván biztosítani (amit indokolt a háború terhének viselése, a kimerült császári-királyi kincstár és a nép veszteségei), a várak meghagyására nincsen mód - fogalmazott az Udvari Haditanács. A határozat szerint Gyula, Ecsed, Szentjobb, Szepesvár, Zsolnalitva, Likava, Léva, Simontornya, Tata, Veszprém, Pápa, Körmend, Kaposvár, Dombóvár és Zalavár várait kellett az említett főkapitányoknak és főkapitány-helyetteseknek lerombolniuk, illetve a tüzérséget egy meghatározott másik várba szállítaniuk. Az 1699. és az 1702. évi várrombolási rendelet végrehajtásának ismertetését lásd Oross, 2013a 126-146. 22 MNL OL E 281. 1700. jún. Nro. 73. A török óra további említései: MNL OL E 281. 1700. aug. Nro 4L, MNL OL E 281. 1700. aug. Nro. 69., MNL OL E 281. 1700. okt. Nro. 24. 23 MNL OL E 281. 1700. okt. Nro. 24.
