Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Oross András: A gyulai vár katonai szerepe a bécsi kormányszervek elképzeléseiben a 16-18. században
24 ,A KERESZTÉNYSÉG VÉDŐOSZLOPA”- GYULA 1566-BAN vonal kiépítését. Ebbe a folyamatba a magyar rendek, bár szorgalmazták benyújtott tervezeteikben, de nem szólhattak bele. Legfontosabb okként talán az elmúlt másfél évszázadban a központi kormányszervek és a rendek közötti konfliktusokat említhetjük, amelyek közül hadügyi téren is voltak véleménykülönbségek. A másik ok, hogy a rendek kizárásával így gyakorlatilag szabad kezet kapott az Udvari Haditanács a határvédelem kérdésében. 1695 januárjában a nagyváradi parancsnok, Philipp Jakob von der Porten átvette tehát a gyulai várat a törököktől, a vár parancsnoka Noth- nagl kapitány lett.12 1695 után az állandó helyőrség létszámát kb. 200-300 fős vegyes - rác, magyar és német - katonaságra tehetjük. 1698-ban a Bagosi-féle hajdúezred két százada állomásozott Gyulán, 186 fővel.13 Parancsnokai is gyakran változtak, hiszen a várnak nem volt egy, az Udvari Haditanács által kinevezett állandó parancsnoka, hanem az Aradról ide vezényelt katonaság élére maga az aradi parancsnok jelölt ki egy-egy magasabb rangú tisztet. A rendelkezésre álló töredékes adatok alapján Noth- nagl után 1697-ben Schamz,14 1699-ben de Finck,15 1700-ben Kobanovsky (Johann von Kowansky),16 1705-ben Richter kapitánynak17 hívták a gyulai várparancsnokot. Gyula katonai helyzetével kapcsolatban mindenképp hangsúlyozandó, hogy nehéz volt élelemmel ellátni, mert távol volt a főbb száraz és vízi útvonalaktól. A 16. század elején ez a helyzet annyiban volt kedvezőbb, hogy akkor gazdag településhálózat vette körbe, de a 17-18. század fordulóján inkább már a határszélre szorulás, a Budától és Bécstől való nagy távolság, a többnyire néptelen vidék a jellemző. A központoktól való távoli fekvés és a bécsi Udvari Haditanács megváltozott hadügyi koncepciója együttesen eredményezték, hogy a 17-18. század fordulóján a gyulai külső várat lerombolásra ítélték. Az ország egész területére jellemző volt, hogy a kisebb, elavultnak tekinthető várak védőmúvei lerombolására, míg a kedvező stratégiai helyen fekvő, nagyobb erődök kiépítésére tettek javaslatot.18 Az 1566. évi ostromban komolyan megsérült gyulai védőműveket a törökök helyreállították, de lényegesebb változásokat nem hajtottak rajtuk végre. A gyulai török építkezéseket történeti és régészeti adatokkal Gerelyes Ibolya korábbi tanulmányában már összefoglalta.19 Az 1695— 1722 közötti időszakból azonban a belső és a külső várban komolyabb 12 MNL OL E 281. 1695. márc. Nro. 10. 13 ÖStA FHKA HFU 1698. 09. 25. 14 MNL OL E 281. 1697. jún. Nro. 15. 15 ÖStA KA HKR Prot. Reg. 1699. März. Nro. 98. (Bd. 407. föl. 89.) 16 MNL OL E 281. 1700. aug. Nro. 3. 17 ÖStA KA HKR Prot. Exp. 1705. Okt. Nro. 317. (Bd. 432. föl. 1398.) 18 Erre a folyamatra részletesen lásd Oross, 2013a 113-177. 19 Gerelyes, 1996. 111-120.
