Erdész Ádám (szerk.): „A kereszténység védőoszlopa” - Gyula 1566-ban. A Gyulai vár 1566-os ostroma 450. évforduójának emlékére 2016. május 27-én tartott tudományos konferencia előadásai (Gyula, 2016)
Hóvári János: Szulejmán szultán 1566. évi hadjáratának indítékai: magyar-török helyzetkép a 16. század közepén
I magyarországi beavatkozások, valamint a földközi-tengeri erőteljes fellépésük okán - Európa történelméről az oszmánok nélkül nem lehet beszélni. Ez nemcsak a birodalom katonai képességei miatt volt így, hanem a Fényes Portának az európai diplomáciai viszonyokba való belépése okán is. A francia-török együttműködés a Habsburgok ellen ekkor született meg és a 18. század közepéig tartott. Az angol, a flamand és a holland kereskedővilág pedig éhes hiénaként igyekezett rávetni magát mindarra, ami a velenceiek vagy más itáliai kalmárok kezéből az Oszmán Birodalomban kicsúszott. A szulejmáni fénykor azonban Janus-arcú volt. Az egyik oldalon az oszmánok dicsőségeiről szólhatunk, amelyek nekünk fájdalmasak: mert a Magyar Királysággal is szembefeszülő nagy birodalomról és annak képességeiről szólnak. A másik oldalon pedig a hanyatlásról, amely nekünk elvileg jó, mert ellenfelünk gyengül. Csak a történelem mindig áttételes. Sokszor a jóból rossz, és a rosszból jó lesz. Az európai történelem egymást váltó demográfiai és gazdasági ciklusok története, amelyek sok tekintetben keretet adnak a politika- és a szellemtörténetnek is. A 15. század második felében Nyugat-Európában népességnövekedés és ezzel egyidejűleg gazdasági növekedés kezdődött. A franciaországi Annales-iskola történészei kimutatták, hogy ez fokozatosan tovább terjedt Közép-Európára és a Mediterráneumra is. S nem állt meg a keresztény-iszlám választóvonalnál: az európai trend kimutatható Anatóliában, de a Közel-Kelet nyugati térségeiben is. Ez a felívelés a 17. század elejéig tartott, amikor a „kis jégkorszak” századában a népesség ismét fogyott, a gazdaság pedig hanyatlott. Szulejmán szultán korszakának a fentiek jó hátszelet biztosítottak. Gazdasági felvirágzás kezdődött az oszmánok kezén lévő Balkán-félszigeten, de Anatóliában is, illetve a földközi-tengeri partvidék minden szögletében. A növekvő népességnek több élelmiszerre volt szüksége, mint korábban. Nőtt ugyan a termelés, amelyet a keresleten kívül az áremelkedés is hajtott, de nem olyan mértékben, mint kellett volna. A földközi-tengeri oszmán vidékeken megtermelt gabonát Itáliába exportálták, ahol annak magasabb ára volt. így már Szulejmán szultán uralkodásának utolsó két évtizedében a birodalomban gabonahiány mutatkozott. Ez felkorbácsolta az inflációt, s a török akcse elértéktelenedett. A birodalom pénzügyi rendszere hiányt hiányra halmozott. A rendeletek által meghatározott fizetségek egyre kevésbé érték azt, mint amit korábban. S ezzel kezdetét vette az ügyeskedés, a korrupció és visszaélések sorozata, amely bomlasztotta az államigazgatást, éppúgy, mint a hadsereget. A birodalom egyes vidékein pedig egymást érték a lázadások. Jóllehet, ez csúcspontját Szulejmán utódai alatt érte el, de válságjelek már az ő uralkodása idején mutatkoztak. HÓVÁRI JÁNOS J SZULEJMÁN SZULTÁN 1566. ÉVI HADJÁRATÁNAK INDÍTÉKAI 11
