Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - Jobbágyviszonyok a Mária Terézia-féle úrbérrendezés után
fc==? Jobbágyviszonyok a Mária Terézia-féle úrbérrendezés után 95 ban mindössze néhány szétszórt jobbágytelepülés található. így például Krakován 3 jobbágycsalád lakott összesen % telken, Brusturesc-en 9 jobbágy 3 Vs telken, Báján 14 jobbágy 3 Vs telken, Bucsáván 2 jobbágy 2/8 telken, Baltelén 3 jobbágy Ys telken, Fényesen 8 jobbágy 1 egész telken, Kakarón 10 jobbágy 1 % telken stb. E falvakban a földet minden rendszer nélkül művelték, ha pedig a föld kimerült, otthagyták, és újabb irtást vettek művelés alá. E területeken a trágyázásnak is a legősibb módját alkalmazták, az erdő- vagy avarégetést. Nyilvánvaló, hogy e falvakban a jobbágy még kevésbé törekedett szántóterületének növelésére, s megelégedett nyolcad-, legfeljebb negyedtelekkel. Egyrészt megélt erdőből, sertéshizlalásból, kecske- és birkatartásból, másfelől igásállatot is keveset tartott, s így nagyobb telekrész művelésére nem is volt lehetősége. Általában nem is termesztett csak búzát, tengerit, kevés zabot és némi kerti veteményt hüvelyesekkel. Még a burgonya termesztése is csak igen későn, Mária Terézia és II. József idején terjedt el, nemegyszer hatósági kényszer révén.33 Az alföldi szilaj állattartás és az erdővidéki primitív kisállattartás egyben a gabonatermesztés és általában a szántás-vetés elmaradottságát is teljesen megmagyarázza. A helyzet természetes következménye, hogy az alföldön is elsősorban csak kalászosokat, tengerit, némi kendert és lent termesztettek. Végeredményben, ha az 1771-1772-es úrbéri összeírások alapján általános képet akarunk adni az Arad megyei jobbágygazdálkodásról, megállapíthatjuk, hogy az általában nem nagy kiterjedésű szántóföldek mellett a faluhatárok legnagyobb részét még mindig a beláthatatlan kiterjedésű puszták, erdőségek alkották. Ezek a puszták és erdőségek általában az egyes falvak szabad irtásterületéhez tartoztak. Nem kétséges, hogy bizonyos mértékben a hajdankori földközösség maradványával van dolgunk. Ugyancsak közös földtulajdont képeztek az erdőségek is, hasonló módon ahhoz, ahogy azt Trócsá- nyi Zsolt a Kraszna megyei Rézhegység erdőségeiben is felismerte.34 Ez a magyarázata annak a ténynek, hogy az úrbérrendezés után sem zárták le végérvényesen az úrbéri földek határát. Feltételezhető, hogy a mérnöki felmérések hiányában elsősorban bevallásra alapozott adatok nem is a legpontosabbak. A jobbágyság néhol az adóemeléstől félve, sok esetben csak a valóban bevetett földterületet vallotta be. Ily módon elég nagy mennyiségű urbáriumra fel nem vett, úgynevezett „remanenciális” föld maradt, s ez a korlátlan irtás és parlagfeltörés folytán növekedett.35 amidőn annak minden termékeny erejét kivette, azt ismét otthagyván, helyette más, lassanként irtogatott új földeket vett művelés alá...” Állami Levéltár, Arad. Urbarialia, 194. Diécs, Dumbravica, Krajkova úrbéri bizottságának jelentéséből. 33 Kosa László: A magyar burgonyakultúra történetének és néprajzának kutatása. Budapest, 1968.; K. Karlovszky Endre: A burgonya meghonosodása Erdélyben. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle. 1896.; Farkas Árpád: Erdély mezőgazdasága. Kolozsvár, 1944. 34 A faluközösség szervezetére és elemeire nézve lásd Tagányi Károly: A földközösség története Magyarországon. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle. 1894.; Henri H. Stahl: Contribujii la studiul satelor deválmafe románé fti. I. Bucure^ti, 1958. 226-236.; P. P. Panaitescu: Ob$tea täräneascä in fara Romäneascä $i Moldova. Bucure$ti, 1964. 103-148.; Trócsányi i. m. 74-76. 35 Varga János: A jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban, 1556-1767. Budapest, 1969.; Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái. Budapest, 1968. 18-20.
