Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - Jobbágyviszonyok a Mária Terézia-féle úrbérrendezés után
fc==? Jobbágyviszonyok a Mária Terézia-féle úrbérrendezés után е===> 69 rályi kamara jövedelmét is növelte, a jobbágyság háborítatlanul irtott, törte a parlagot, olyan arányban, ahogyan azt szaporodó családja megkövetelte. Ez tehát az Arad megyei helyzet. Más területeken azonban, ahol a földesúri magánbirtokok aránya lényegesen nagyobb volt, előtérbe került a majorsági gazdálkodás. A XVIII. század második felében jelentkező kereslet a mezőgazdasági áruk iránt érdekeltté tette a földesurakat is saját magángazdaságaik (allodium) növelésében, átszervezésében, s ezek terjeszkedése csakhamar elérte a közhatárok, jobbágyföldek területét. Ez tette szükségessé a felvilágosult abszolút monarchia közbelépését az adóalany védelmében. Következésképpen 1767-ben Mária Terézia elrendelte az úrbérrendezést. Az újabb kutatások egyre inkább arra a következtetésre jutnak, hogy mind a jobbágyviszonyok, mind a földesúri magángazdálkodás fejlődésében a hűbérrendszer végén a legfontosabb határkő a Mária Terézia-féle úrbérrendezés volt.5 Az Arad megyei úrbérrendezés statisztikai adatai legnagyobb részt fennmaradtak, s ez lehetővé teszi azok birtokában a jobbágyság tulajdon-, termelési és adózási viszonyainak tanulmányozását. Mielőtt rátérnénk azonban az úrbérrendezés Arad megyei adatainak értékelésére, tisztáznunk kell egy-két általános problémát. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a Mária Terézia-féle úrbérrendezés csak Arad, Bihar és Szatmár megyét ölelte fel.6 1780- ban került sor az úrbérrendezés végrehajtására a Bánságban,7 de magában az Erdélyi Nagyfejedelemségben az úrbérrendezés mindvégig csak terv maradt, s egyszer sem jutottak tovább kezdetleges összeírások kuszáltságánál.8 Ez viszont előrevetíti az 1848-as jobbágyfelszabadítás nehézségeit is, hiszen mást jelentett a jobbágytelkek szabaddá tétele rendezett birtokviszonyok között, és mást jelentett Erdélyben, ahol sok esetben nem tudta sem a jobbágy, sem a földesúr, mi az övé s mi a közös. Az úrbérrendezés Arad megyében Hosszas előkészületek után Arad megyében 1771-1772-ben történt meg az úrbérrendezés gyakorlati végrehajtása. A falvanként fennmaradt statisztikai anyag tökéletesen igazolja azt a tényt, hogy ekkor még a hatalmas kiterjedésű Arad megyei kamarai uradalmak és a szétszórt kisebb magánuradalmak területén a gazdálkodást általában nagyfokú külterjesség jellemezte. A gabonatermesztés kis arányú volt, és csak a jobbágyság szükségleteinek fedezésére szolgált. Fejlettebb volt az állattenyésztés, de az is a rideg teleltetés következményeihez igazodott. Csak a század utolsó évtizedeiben gyarapodott a kaszálóterület, s ez lehetővé tette az igényesebb istállózó állattartást. Zaránd erdőségeiben nem indult meg a nagyméretű fakitermelés. Az apró falvak5 A Mária Terézia-féle úrbérrendezésre vonatkozóan lásd Szabó Dezső: A magyarországi úrbérrendezés története Mária Terézia korában. I. Budapest, 1933.; Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban, 1556-1767. Budapest, 1969.; Felhő Ibolya: A Mária Terézia úrbérrendezése során készült adatfelvételek. A történeti statisztika forrásai. Szerk. Kovacsics József. Budapest, 1957. 200-224. 6 A Mária Terézia-féle úrbérrendezés összeírásai majdnem teljes épségben megtalálhatók Arad megyére vonatkozóan az Aradi Állami Levéltár Urbarialia részlegében, továbbá a Szatmár megyei anyag a Kolozsvári Állami Levéltárban a Szatmár vármegye levéltára részlegében. 1 D. Prodan: Iobágia in Transilvania. I—II. Bucurejti, 1967-1968. 8 Fontosabb erdélyi összeírásokra vonatkozóan lásd Trócsányi Zsolt: Erdélyi összeírások. Kovacsics i. m. 273- 309.
