Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)

Agrártörténeti tanulmányok - Jobbágyviszonyok a Mária Terézia-féle úrbérrendezés után

70 Kovách Géza 6^=? Agrártörténeti tanulmányok ban a parasztság egész életét az erdő biztosította. Innen hordta a fát vagy a fa termékeit az alföldre. Az erdei legeltetés biztosította a szétszórt, rendezetlen, apró jobbágyközössé­geknek az állattartást, legeltetést, makkoltatást, és kisebb méretű erdei irtványok révén jutottak szántóterülethez is. Az erdővidék és síkság peremén azonban kezdett már élénkebb árucsere kiala­kulni. A XVIII. század második felében egyre népesebbek a pankotai, kisjenői, pécskai, simándi és borosjenői vásárok. A jobbágyság birtok- és szolgáltatási viszonyait azonban mind a kamarai, mind a magánuradalmakon a legteljesebb zűrzavar jellemezte. Mivel majorsági gazdálkodás alig létezett, következésképpen csak nagyon kevés mezőgazda- sági terményt juttathattak piacra. Ily módon a földesúri jövedelmet úgyszólván teljes egészében a jobbágyszolgáltatások biztosították. Az úrbérrendezés hiánya, továbbá az újratelepítések során keletkezett változatos telek- és adózási viszonyok következtében a megyei földesuraknak, bérlőknek vagy kamarai tiszttartóknak szabad kezük volt a jobbágyszolgáltatások megállapítására, illetve magánszerződések kötésére, s mindez a teleknagyságok tekintetében is zavaros helyzetet teremtett. A falvak határában elterülő közföldek egyelőre még szabad irtásterületként állot­tak a jobbágyság rendelkezésére, s ezek hasznosítása végeredményben az uradalmak fő jövedelmének, a dézsmának a növekedését is jelentette. Mivel a majorsági gazdálkodás még nem vált jelentőssé, a robotkövetelmények sem voltak túlzottabbak, mint ahogyan azt a százados szokás megszabta. A majorsági gazdálkodás fejletlensége következtében a jobbágyföldek és közhatárok elleni földesúri támadás még sehol sem figyelhető meg. A felvilágosult abszolutizmus rendszere azonban jól megalapozott adópolitikát követelt. Az állami terheket egyedül a jobbágyság viselte, s az állam nem nézhette tétle­nül adóalanyának rendezetlen s bizonytalan helyzetét, mert ebből reá nézve is csak kár származhat. A sok háború - s Mária Terézia egész gazdaságpolitikája - egyre nagyobb és egyre rendezettebb adózást követelt. Ezért a bécsi udvar számot vetett azzal a nyilván­való ténnyel, hogy az egységes és folyamatos adóztatás csakis rendezett úrbérviszonyok között biztosítható, s ez egyben gátat vet a földesúri önkényeskedésnek is. Az úrbérrendezés tehát végső soron a jobbágyság tulajdonviszonyának, úrbéri terheinek egységesítését célozta. Az úrbérrendezés gyakorlati végrehajtása érdekében 1768-ban az Arad megyei rendekhez is kilencpontos kérdőívet küldtek be (50 évvel később hasonló tudakozódás előzte meg a Cziráky-féle erdélyi összeírásokat is).9 Az udvar a következő kérdésekre kért választ: 1. Van-e a helységnek urbáriuma, mióta és miféle? 2. Ha nincs urbárium, milyen szerződés vagy szokás alapján adóznak a jobbágyok? 3. Ahol nincs urbárium, miből áll a jobbágyok és zsellérek szolgáltatása, s mikor vezették be azokat? 4. Milyen jövedelemforrása van a helységnek? 5. Hány hold föld és kaszáló tartozik egy jobbágytelekhez? Hány pozsonyi mérő gabonát vetnek egy hold földbe s a kaszálón sarjút szoktak-e kaszálni? 9 Kovacsics i. m. 368-417.; Trócsányi Zsolt: Az északi Partium 1820-ban. A Conscriptio Czirakyana adatai. Bu­dapest, 1966.

Next

/
Thumbnails
Contents