Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - Jobbágyviszonyok Szatmár megyében az 1774-es úrbérrendezés idején
56 Kovách Géza fc==? Agrártörténeti tanulmányok hold kaszálón gazdálkodik. A kétfordulós gazdálkodás feltételei között ennek felét, tehát 6-7 holdat vet be. Egy hatholdas szántó mintegy 12 pozsonyi mérő vetőmagot igényel. A jobbágyok bevallása tehát fedi a valóságot, mert irtások, szerződéses földek révén ezt a vetésterületet jócskán növelhették. Egy kapa szőlő körülbelül 96-100 négyszögölben állapítható meg, ami hozzávetőlegesen 250-300 tőke szőlőnek felel meg. Jó terméskor ez mintegy 200-300 liter bort is ad. Ezek szerint egy 10 kapa szőlővel rendelkező gazda 25-30 hektoliter bort is termelhetett. Az urbárium meg is engedte a szabad borárusítást, általában Szent Mihály napjától (szeptember 29.) karácsonyig, újévig19 vagy Szent György-napig (április 24.), sőt volt rá eset, hogy egész esztendőben.20 A jobbágyközösségek egyes helyeken némi robot- és dézsmamentes kaszálóval is rendelkeztek, többnyire a falu tenyészállatainak tartására. Batizon húsz embervágó rétet, Czégényben nyolc, Királydarócon tíz, Udvariban négy, Dobrácsapátiban három, Hiripen nyolc embervágó rétet tüntetnek fel az összeírások, mint szabad községi földet. Ez viszont lényegesen ritkább és kevesebb, mint például az Arad megyében honos községi és egyházi szabad telkek rendszere.21 Az 1774-ben végrehajtott úrbérrendezésig Szatmár megyében a jobbágyság a legkülönbözőbb módon szolgált és adózott. Az adózási viszonyokat általában a szokásjog határozta meg. Ezért számtalan helyen találjuk a jobbágyság válaszai között a sztereotip meghatározást: „szokás szerint”, „emberemlékezet óta”, „ahogy kívántatik”. A községek 95 százalékának nem volt urbáriuma, vagy ha volt is, elveszett. Mindössze a kamarai községek (Györkefalu, Nigrefalu és Pusztatelek) adóznak 1762 óta urbárium szerint. Urbáriuma volt még 1748 óta Misztótfalunak, 1748 óta Sárköznek. Reszege arról panaszkodik, hogy az 1747-es urbáriuma elveszett. A sárközújlakiak úgy vallják, hogy urbáriumuk a kuruc világban eltűnt. Az új telepítések egyike-másika rendszerint egyezség, szerződés szerint szolgált (Nagykároly, Nagymajtény, Mezőpetri, Szilvás), de а XVIII. század második felében ezt nem tartották be.22 Általában rengeteg a panasz a szolgálatok állandó növekedése miatt. „Ezen adózás pedig és napi szám nélkül való Robot olly móddal hozatott be, hogy az Uraság szántó tábláját és kaszálóját nagyobbíttatván, annak munkálására kívánható napszámok is naponként szaporodtanak” - írják a reszegi jobbágyok.23 A jobbágyokra nehezedő terhek közül a legsúlyosabb kétségtelenül a robot volt. Az úrbérrendezésig itt is lényeges különbség figyelhető meg az örökös és a szabadmene- telű jobbágyok között. Görbédén az örökös jobbágy évi 52 igás, a szabadmenetelű 12, illetve 24 napot szolgált. A homoródi jobbágyok azonban feles robotnapokról számolnak 19 „Quandoquidem Possessio hoc Promontori vinearum, et vineis careret, eide, educillatio non nisi a festo Sancti Michaelis, usque festum nativitatis Domini, eaque vini dumtaxat, non vero alterius generis linorum ad exigentis Legum Patriarum imposterum admittenda declarata est.” Kaplony urbáriuma, 6. pont. 20 Misztótfalu és Nagykároly urbáriuma. 21 Kovách i. m. 22 Nagykároly, Nagymajtény és Gilvács urbáriumai. 23 Reszege urbáriuma.
