Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - A romániai magyar történetírás a II. világháború után
fcs=? A ROMÁNIAI MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁS A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN 317 Kényszerpályák A sok cím és név mintha azt sugallaná, hogy a romániai magyar történetkutatás és -írás körül nem voltak komolyabb bajok. Pedig minden erőfeszítés mellett állandóan ki kellett szolgálni a hatalmat. Az még rendjén volna, hogy a kiadóknak a szüntelenül jubiláló fesztivista pátosz miatt nem lehetett elkerülniük a magyar nyelvű megemlékezéseket, mert végeredményében ez is Erdély viharos történetének része. így jelentek meg jó és rossz kötetek egyaránt. Demény Lajos Bábolnája mindmáig a legjobb összefoglaló mű e parasztfelkelésekről, de reagált Vitéz Mihály évfordulójára is, igaz csak székely vonatkozásban. Magyari András is a Horea-évfordulót dokumentum-gyűjteménnyel szolgálta. Az Avram láncú-évfordulót is ki lehetett kerülni kisebb cikkekkel, forrásközlésekkel. Az 1877/78-as román függetlenségi háború esetében Glück Jenő dr. Fialla Lajos emlékiratait közölte (az orvosi szolgálatot szervezte meg), de megjelent tanulmánykötet is (Tollal és fegyverrel), s a háború erdélyi visszhangjáról is egy könyvecske. Ugyanakkor azonban kierőszakoltak olyan műveket is, mint a vitatott becsületességű Aradi Viktor forráskritikailag is értéktelen könyve az érchegységi parasztmozgalmakról (1974). Bevonták a magyar történészeket a központilag szervezett nagy történelmi kompendiumok, oklevélkötetek szerkesztésébe is, s így elkerülhetetlenül társszerzővé váltak olyan munkáknál, melyeknek szemlélete homlokegyenest szemben áll a magyar történettudomány szemléletével (Románia történetének négy kötete, Erdély történetének két kötete, a Horea-féle felkelés és az 1848-as forradalom oklevélkötetei stb.), nem is beszélve a Párttörténeti Intézet diktálta sovén, uszítóan magyarellenes kiadványairól, mint az észak-erdélyi magyar megszállás négy esztendeje. Bár kisebb jelentőséggel, de még szélesebb síkon ugyanez követhető a vidéki sajtó történelmi vonatkozású cikkeinél, megemlékezéseinél is, ahol Ceausescu-idézet nélkül nem kerülhetett közlésre semmi. Új utakon Az 1980-as évek vége felé a magyar történelemmel kapcsolatos könyv, tanulmány, cikk már nem jelenhetett meg egyáltalán. Nagyon sok helyen a levéltárakból, könyvtárakból, múzeumokból jóformán kiebrudalták a magyarokat s az államvédelmi szervek állandó megfigyelés alatt tartottak minden magyar értelmiségit. Ebben a román lakosságot is sújtó fojtott légkörben robban ki Temesvárt a népfelkelés, mely aztán futótűzként rohant végig az erdélyi városokon, Aradon, Kolozsváron, Brassóban, Marosvásárhelyen, s végül a román fővárosban. A diktatúra összeomlott. Az események közismertek. A romániai magyarság azonnali politikai talpra állása mellett megmozdult a magyar történetkutató gárda is. Világosan látták, hogy első feladat intézményrendszerünk újrateremtése. Az önálló magyar egyetem létesítése még mindig embrionális állapotban vajúdik. Azt azonban el lehetett érni, hogy a kolozsvári egyetemen újraindulhasson a magyar tanárképzés, hiszen egy generáció esett ki, a történelemtanári és kutatógárda kiöregedett. Másfelől )akó Zsigmond és munkatársaik gyors akciója nyomán újraéledt az Erdélyi Múzeum Egyesület s megindította kiadványait.
