Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - A romániai magyar történetírás a II. világháború után
fc==? A ROMÁNIAI MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁS A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN fc==? 313 ténelmi tárgyú dolgozatok is, mint Bodor András okfejtése a római Dácia mezőgazda- sági viszonyairól, Demény Lajos és Pataki József közös tanulmánya a huszita mozgalom erdélyi elterjedéséről, Vágó Béla írása a székely határőrségről, Kovács Józsefé az 1848 utáni érchegységi parasztmozgalmakról és Vajda Lajos tanulmánya a XX. század eleji erdélyi nagyiparról. Ezt követte 1957-ben a Kelemen Lajos Emlékkönyv 46 tanulmánnyal, melyek közül kiemelnénk Benczédi Pál, Benkő Samu, Csetri Elek, Dani János, Darkó László, Deb- reczeni László, Farczády Elek, Herepei János, Jakó Zsigmond, Kiss András, Kós Károly, B. Nagy Margit, Pataki József, K. Sebestyén József, Szász Károly, Szabó T. Attila, Vita Zsigmond művészettörténeti írásait, továbbá Bíró Vencel, Imreh István és Cselényi Béla gazdasági és politikai vonatkozású tanulmányait. Ugyancsak 1956-ban indult a Tudományos Kiadó magyar tagozatának kiadásában a gazdaságtörténeti tanulmánysorozat, melynek keretében hét kis kötet látott napvilágot, mégpedig nyitásként Jakó Zsigmond írása, A magyarpataki és kalini hamuzsír- huta története, mely mint iskolapélda adott indíttatást a további kötetekhez, mint Imreh István Majorsági gazdálkodás a Székelyföldön a feudalizmus bomlásának idején, Csetri Elek, Imreh István, Benkő Samu három tanulmánya az erdélyi kapitalizmus kezdeteiről, Kovács József könyve az 1848 utáni tőkés mezőgazdaságról, Molnár Miklós írása az iparfejlesztés kérdéseiről Erdélyben 1848 előtt, Virgil Ionescu könyve Balcescu gazdasági nézeteiről, s e sorok írójának kismonográfiája a Zilahi céhek történetéről. A viharfelhők azonban újra gyülekezni kezdtek, s ezzel az írással le is zárult a sorozat. Rövidesen sor került a Bolyai Egyetem beolvasztására s a könyvkiadás elé, a história terén újabb sorompót emeltek. A romániai magyar történetkutatás irányítását a fércmunkáiról és történelemhamisításairól hírhedt, közben akadémikussá emelt pártfunkcionárius, Bányai László sajátította ki. Következésképpen a Politikai Kiadónál megjelentetett egy-két brosúrától eltekintve (munkás- és szakszervezeti mozgalom) semmi sem kerülhetett a könyvpiacra, hacsak egyes, ritkán megjelenő múzeumi évkönyvbe becsempészett, többnyire régészeti vonatkozású adatközlésre nem hivatkozunk. Egyre nehezebbé váltak a kutatási feltételek. Már maga az egyetemi program any- nyira leszűkült, hogy jobbára csak tanárképzés lett a feladata. A magyar történelmet már sehol nem adták elő, de a magyar nyelvű kurzusok száma is folyamatosan apadt. A magyar anyanyelvű történészhallgatók száma is vészesen csökkent. A megszigorított felvételi vizsgákon sok száz jelölt küzdött 25-30 helyért. Mivel Románia történelmét 1959- től kezdve románul kellett tanítani minden fokon, a magyarlakta helyekről származó jelöltek súlyos nyelvi nehézségekkel küzdöttek, ami a felvételi vizsgákon behozhatatlan hátrányt jelentett a román jelöltekkel szemben. Ily módon egy-egy évfolyamon mindössze 3-4 hallgató látogatott magyar nyelvű előadásokat. Egy másik aggasztó körülmény, hogy a kutatások területét szűkítette, gátolta, nem egyszer lehetetlenné tette az információhiány. Hosszú évekig Magyarországgal minden kapcsolat megszakadt. Történelmi tárgyú irodalom nem jöhetett be, nemcsak árusításra, még a magánembertől is elkoboztak mindent a határon. Több olyan esetről is tudunk, hogy olykor a történelmi szakirodalmat behozó magyar állampolgárt kiutasították. A külföldi utazás hosszú éveken át álomnak tűnt, később is csak szűk keretek
