Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)

Historiográfiai írások - Márki Sándor (1853-1925)

£5=? MÁRKI SÁNDOR (1853-1925) £5=9 289 tanítóban van érzék az igazság iránt s akinek van elég tanultsága - szögezte le lelke­sedésben sohasem lesz olyan túlságos, hogy tanítványaival nemzeti ünnepet ülvén, nem magyarokat sértsen.”91 Különösen nagy fontosságot tulajdonított a szemléltető oktatásnak. Úgy vélte, hogy a szemléltetés a legalkalmasabb módszer az anyag megértéséhez. Elsősorban a történelmi falitérképek fontosságát domborította ki, s tanítványait is mozgósította ezek készítésére. Másodszor a képekkel való szemléltetést tekintette a modern történelemok­tatás fő eszközének. Ilyen irányú elképzeléseit tudományos munkáiban is kifejezésre jut­tatta. Alig volt tanulmánya, könyve, amelyet bőségesen ne illusztrált volna. Mint közép­iskolai tanár, össze is állított egy terjedelmes képgyűjteményt s egy képatlasz kiadását is szorgalmazta. Kezdeményezte a legmodernebb eszközök, diapozitív, epidiaszkóp, film használatát. Követelte az összehasonlító módszer alkalmazását, változatos óratípusokat tartott szükségesnek. Ilyen értelemben fontosnak ítélte a történelmi szöveggyűjtemények, sőt a szépirodalom használatát is. Úgy vélte, hogy a történelmi regények rendkívül alkal­masak a történelmi bele- és átélés biztosítására. „Történetíróknak nevezhetők azok a regényírók is, kik a maguk korát találóan vázolják. Stendhal, ki egyszerre volt regény- és történetíró, ami mindig veszedelmes találkozás, mert az egyik tulajdonság a másiknak rovására fejlődhet ki, igen alaposan tanulmányozta s regényeiben értékesítette azokat a lelkiállapotokat, melyekben a nagy francia forradalom után a francia és olasz társada­lom élt” - írta 1921-ben. Hasonlóképpen nyilatkozott az orosz regényírókról is. „A szlá­vok belső életével talán Turgenyev ösmertette meg a világot, honfitársai azonban ren­egátnak tartották. Pedig milyen rettenetes igazmondások következtek ezután, például Dosztojevszkij Raszkolnyikovjában, melynél keserűbben és hatalmasabban még senki sem támadta az orosz műveltség ferde irányát. Csehov az orosz parasztok és kispolgá­rok viszonyainak ösmerője, nagy művész volt Tolsztoj szerint, ki viszont a történelmet emelte nagy művészetté a Háború és béke »ezerlelkű« regényének költészetében. A nagy klasszikus eposzok erejével hat, történelem és költemény egyszerre. Gorkij Maxim az Éj­jeli menedékhellyel lett világhírű s elolvassa mindenki, aki az 1917. évi orosz forradalom okait megérteni akarja, pedig nem készült sem történelemnek, sem történelmi regény­nek” 92 - értékelte Márki a szépirodalomnak mint történelmet szemléltető anyagnak a szerepét. Rendkívül lelkiismeretesen készült minden órájára. Még egyetemi tanár korában sem ment be egyetlen középiskolai órára óravázlat nélkül. A történelemtanítás korsze­rűsítéséért szállt síkra valamennyi pedagógiai értekezleten. Krenner Miklóssal, egykori tanítványával közösen összeállította a középiskolai történelmi szakkifejezések gyűjte­ményét. Egyetemi tanár korában is állandó kapcsolatot tartott a középiskolákkal, részt vett érettségi vizsgákon, előadásokat tartott, s ha tehette, szívesen tanított középiskolai osztályokban. Nagy fontosságot tulajdonított a történelmi kirándulásoknak. Maga is állandóan vitte középiskolai és egyetemi tanítványait ilyen történelmi országjárásokra. Az volt az 91 Márki Sándor: Történettanítás... 63.; Szebenyi i. m. 1213. 92 Márki Sándor: Történelmi regények. Pásztortüz. 1922/2. 656-659.

Next

/
Thumbnails
Contents