Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - Márki Sándor (1853-1925)
fc==? MÁRKI SÁNDOR (1853-1925) fc==? 275 nográfiája megírásához. E nagy mű első kötete 1907-ben jelent meg, majd a későbbi években következett a második és harmadik kötet is.45 Sokan Márki fő életművének tekintik a háromkötetes Rákóczi-monográfiát. Ez azonban vitatható; nyilvánvaló ugyanis, hogy minden részletessége és alapossága mellett Márki Rákóczijának számos megállapítása és értékelése ma már alapos revízióra szorul. Kora kritikája sem fogadta egyértelműen, s Szekfű Gyula bírálatára Márki finoman válaszolt is. De hat évtized távlatából nézve nem is ez a lényeges. Márki Rákócziját értékelve ma is fejet kell hajtanunk mind a forrásanyaggal szembeni igényesség, mind a feldolgozás logikussága és alapossága előtt. E három kötetben a szerző nyomon kíséri Rákóczi gyermekkorát, neveltetését, közéleti működésének, bécsi fogságának, lengyelországi menekvésének éveit. Történetszemléletének megfelelően, Márki elemzi Rákóczi s a néptömegek viszonyát, beleértve a magyar, román, szlovák és ukrán néptömegek szoros összefogását s a fejedelembe vetett bizalmát. Mélyrehatóan tanulmányozza a néptömegek életét, a felkelés előzményeit, előkészítését, kirobbanását és lefolyását. Tanulmányozza Rákóczi stratégiáját, diplomáciai összeköttetéseit, pénzügyi politikáját. Nyomon követi a fejedelem francia, lengyel és orosz kapcsolatait. Rákóczi és Nagy Péter kapcsolatairól külön tanulmányokat is tett közzé. Különösen kiemelkedők a monográfiának a hadsereg szervezésére, a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem állapotára vonatkozó fejezetei. A mű nemcsak Rá- kóczi-életrajz, hanem általános korkép, melyben külön fejezetek foglalkoznak az erdélyi harcokkal, a román és szász lakosság Rákóczi iránti rokonszenvének bemutatásával. A harmadik kötet, amely a felkelés utolsó két évét, a fejedelem külföldi útjait és bujdosását tanulmányozza, szintén a nagy érdekszövetségek összefüggéseiben kísérli meg elemezni a felkelés bukását és a bukást kiváltó okokat. A háromkötetes mű érdemeinek tudható be, hogy Nicolae Iorga a Román Tudományos Akadémia egyik ülésén külön tanulmányban foglalkozott vele; Iorga e tanulmányát Márki magyarra is lefordította.46 A Rákóczi-monográfia mellett Márki számos kisebb tanulmányt is közölt a kuruc felkelésről; ezek közül külön kiemelkedik a Rákóczi adriai terveiről, továbbá a Nagy Péter és II. Rákóczi Ferenc 1707. évi szövetségi tárgyalásáról szóló értekezése. Utolsó nagy életrajzi műve, amely 1917-ben jelent meg (szintén a Történeti Életrajzok sorozatban), Horváth Mihály személyével és tevékenységével foglalkozik. Ebben a művében maradandó emléket állít az oknyomozó kritikai történetírás e XIX. századi alakjának, aki mint politikus is számottevő szerepet vállalt Kossuth mellett az 1849-es magyar forradalmi kormányban. Tekintve, hogy Márki nyomon követi Horváth Mihály életútját az emigrációban is, a könyv sok színes adalékot tartalmaz az 1848-as emigráció külföldi tevékenységével kapcsolatban is. Horváth Mihály életrajza egyben Márki fejlett történetírói szemléletének bizonyítéka is. Horváth Mihály korai történetfelfogását antifeudális, antiklerikális társadalom- történeti szemlélet jellemezte; Horváth felismerte a társadalmi viszonyok szerepét s elsősorban az antagonista társadalmi osztályok küzdelmét, a társadalmi fejlődés dialektikus törvényeit, keményen ostorozta a nemességet, az egész elavult feudális apparátust s mély 45 Márki Sándor: Szekfű úr újabb válaszára. Történelmi Szemle. 1914. 46 Bíró i. m. 151.
