Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - Márki Sándor (1853-1925)
276 Kovách Géza &===? Historiográfiai írások rokonszenvvel írt a jobbágyságról.47 Márki éppen ezeket a kérdéseket tanulmányozta lényegesen magasabb szinten. Aligha vállalkozhatunk a több száz címet magában foglaló Márki-bibliográfia részletes elemzésére. Szólhatnánk híres, a nevezetes történészeknek szentelt emlékbeszédeiről.48 Ezek az emlékbeszédek nemegyszer komoly értékeléseknek is tekinthetők kora történészeinek munkásságáról. Figyelmet érdemelnek Nagy Ivánról mondott szavai. Nagy Ivánnak a nemesi családokról írt nagylélegzetű genealógiai művét Márki a nemesség erős bírálatának szellemében értékeli. „A művet - állapítja meg Márki amikor első kötetei megjelentek, a nemesek és demokraták egyaránt bizalmatlanul fogadták. A nemesek azért, mert nem egynek érzékenységét bántotta, hogy a történeti igazságot oly szigorúan vette. A demokraták pedig azért, mert csak a kiváltságos osztállyal foglalkozott. Sőt a nemesek egy része sem tartotta a demokratikus felfogással megférőnek, hogy befolyása megszűntével úgyszólván kérkedjék származásával, történeti szerepével.” Márki kritikája nemcsak a régi nemesi osztálynak, hanem a nemesi származással kérkedő földesúri osztálynak is szól. „A Pató Pálok sem vesztek ki még, akik ha úgy vélik, hogy kis áldozat a hazáért nem árt, a naptáron kívül Nagy Iván könyvének csak a saját családjaikról szóló füzetét szerezték meg. S minél több családot ért az a csalódás, hogy magáról dicsőítő himnuszokat vagy legalábbis hosszú életrajzokat olvashat, mindinkább fogyott a megrendelő vevők száma.”49 De hasonló szellemű értékelés jellemzi a Thaly Kálmán felett tartott emlékbeszédét is. Feltétlenül figyelmet érdemelnek Márki egyetemes történelemmel foglalkozó írásai, elsősorban a középkori krónikásokról, továbbá a felemelkedő Oroszország és Kö- zép-Európa kapcsolatairól.50 Márki az 1918. december 1-i gyulafehérvári nemzeti gyűlés döntése, Erdély Romániával való egyesülése után is Kolozsvárt maradt 1921-ig, s minden igyekezetét arra összpontosította, hogy a változott körülmények között tovább kutathassa a népek közötti kulturális és tudományos kapcsolatokat. Eleget tesz Kuncz Aladár és Reményik Sándor kéréseinek51 s azonnal bekapcsolódik az induló romániai magyar irodalmi és tudományos életbe. Cikket ír Erdély, Havasalföld és Moldva 1538-as kapcsolatairól;52 e cikk ma már tartalmában túlhaladott ugyan, de igazolja Márki abbéli igyekezetét, hogy az egységes román nemzeti állam keretei között a történelmi múlt közös harcait felele47 R. Várkonyi i. m. 93-113. 48 Márki Sándor: Beszéd Kőváry László ravatalánál. Akadémiai Értesítő. 1907. 704-705.; Emlékbeszéd Nagy Iván felett. Budapest, 1900. Magyar Tudományos Akadémia Emlékbeszédei. X. 6.; Thaly Kálmán. Erdélyi Lapok. 1909.122-124.; Horváth Mihály. Erdélyi Lapok. 1909. 537-541.; Emlékbeszéd Kőváry László levelező tag felett. Magyar Tudományos Akadémia Emlékbeszédei. XIV. 12.; Thaly Kálmán emlékezete. Századok. 1911.481-496.; Fábián Gábor. Akadémiai Értesítő. 1911. 533-538.; Varga Ottó. Tanáregyesületi Közlöny. 1916.477-478.; Kozma Ferenc emlékezete. Emlékbeszédek a Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai felett. 1923. 49 R. Várkonyi i. m. 218. 50 A középkor főbb krónikásai a magyarok hon foglalása koráig. Budapest, 1900.; Mátyás király és az oroszok. Mátyás király emlékkönyv. 1902. 100-105.; Nagy Péter és II. Rákóczi Ferenc szövetsége 1707-ben. Értekezések a történettudományok köréből. 1912. XXIII. 51 Lásd Kuncz Aladár és Reményik Sándor leveleit. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, 5163/255-257., 5164/1080-1084. 52 Erdély, Moldva és Havasalföld 1538-ban. Ellenzék. 1923. június 24. 140. sz.
