Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - Márki Sándor (1853-1925)
270 Kovách Géza fc==? Historiográfiai írások gyalázatosabb eseményét, a vezért pedig mint valóságos szörnyeteget, a magyarság valóságos szennyfoltját. A történettudomány ítéletét átvette az iskola s ettől átvette az élet. Amint azonban az elnyomott néposztályok fokozatos érdeklődésével a rendi társadalom épülete megdőlt, s új társadalmi rend lépett a réginek a nyomába, a régi értékelés is át kellett hogy adja helyét egy újnak, mely jobban megfelelt a felszínre hozott új osztályok felfogásának. A XIX-ik század íróinak Dózsája már ezer mérföldre áll Istvánffynak, a nemesi rend historikusának parasztvezérétől, s Márki Sándor már 1883-ban megjelent Dózsa-életrajzában, mely most az újabb kutatások eredményének felhasználásával kibővítve újra napvilágot látott, látjuk, hogy a XIX-ik század eszmekörében nevelkedett s a rendiség szempontjain felülemelkedni tudó történetíró nem vállal többé semmi közösséget a századokon keresztül megrögzött felfogással...”25 Nagy művének első fogadtatása, a hivatalos történetkritika sok kellemetlenséget okozott Márkinak. Sajtótámadások érték. Ez azonban nem törte le, s 1887. november 22-én egyetemi magántanári képesítő vizsgára jelentkezik. Jobbágyságtörténetből mutatja be disszertációját, amelynek címe is Dózsa iránti lankadatlan ragaszkodására utal (Dózsa ceglédi proklamációjá). Ám a millenniumi szemlélet ekkor is győzedelmeskedik. Márkit csak általános jellegű középkori anyagból voltak hajlandók minősíteni. „Dózsa nem szalonképes” - jegyezte meg ekkor kesernyésen Márki. Ennek ellenére a Századokban közzéteszi a müncheni bajor királyi levéltárban gyűjtött anyaga alapján a Dózsa-fel- kelés Maros-völgyi részleteit.26 Márki aradi éveinek legértékesebb terméke tehát kétségtelenül Dózsája. Emellett számos más értékes művet is alkotott. Még 1883-ban közzéteszi Kemény János fejedelemről írott életrajzát, amelyet mind Szilágyi Sándor, mind Pauler Gyula pályadíjra érdemesnek minősített. Bár az azóta eltelt majdnem száz év történetkutatása jelentős lépést tett előre a XVII. századi Erdély történelmének megítélésében, mégis figyelemre méltó az a törekvés, amellyel a fiatal Márki Sándor Kemény János írói arcképét megrajzolja, s amellyel a törökellenes koalícióra lépett Erdély, Moldva és Havasalföld - történelmi és földrajzi együvé tartozásból fakadó - közös harcát értékeli. Az Aradon írt harmadik történelmi életrajza Anjou Mária királynőről szól; ezzel indította meg 1885-ben Szilágyi Sándor a Történeti Életrajzok sorozatot.27 A mű érdemét elsősorban alapos dokumentáltsága jelenti. Márki e munkájában elsősorban az európai kapcsolatokból indul ki. Ennek fényében tanulmányozza az Anjouk és Luxemburgok szövetségét, valamint a magyar-lengyel kapcsolatokat is. Bár a mű címe egyértelműen életrajzra utal, a szerző módszeresen tanulmányozza a kor gazdasági, társadalmi és művelődési viszonyait is. Termékeny aradi működésének legértékesebb fejezete azonban Arad vármegyéről szóló kétkötetes monográfiája. A vármegye és a város monográfiája megírásának kérdése már 1882-ben felmerült. Két évvel később, 1884. október 2-án a Kölcsey Egyesület gyűlésén dr. Jancsó Benedek indítványozta, hogy az egyesület tegyen lépéseket mind a vármegye, mind a város 25 Uo. 27. 26 Dózsa György korából. Századok. 1881.193-209. 27 Márki Sándor: Följegyzések Salamon Ferencről. Erdélyi Irodalmi Szemle. 1925/6. 252.
