Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - A legelső monográfiák és demografikus leírások Arad megyéről
fc==? A LEGELSŐ MONOGRÁFIÁK ÉS DEMOGRAFIKUS LEÍRÁSOK ARAD MEGYÉRŐL 259 teiről) az Arad-Hegyalján honos szőlőfajtákat és szüretelést írja le.13 Naplójának adatai szerint14 ezt a munkáját 1826-ban egy újabb hasonló tartalmú kézirat követte, ennek holléte azonban nem ismeretes. A megyéről írt monográfia VII. fejezete azonban rendkívüli eredetiséggel ismerteti a megye valamennyi szőlőhegyét, tekintet nélkül a borok minőségére. A szövegből kiderül, hogy az egyes szőlőhegyeket személyesen is végigjárta s adatait a helyszínen gyűjtötte. Leírását az apatelki heggyel kezdi, hol saját magának is jól termő szőlője volt. Aprólékosan ismerteti nemcsak a szőlőművelés technikáját, az évi munka menetét, a nép használta elnevezéseket, hanem a telepítések módozatát is. A borok minőségére vonatkozó megállapításai szakavatott gazdára vallanak. „Mokrán különös illatú, és sertzegés- sel buzgó ürmöst készítenek; melly ha megállapodik, édességeit, de leginkább erősségeit fenntartván egy esztendő után butéliákra levétetve, színére arany sárgaságú, erejére pedig a mádi borokkal vetekedik” - állapítja meg az apatelki borokról. A továbbiakban a legapróbb részletességgel számol be a nyári és őszi munkák minőségéről. A további fejezetekben Pankota, Magyarád, Ágris, Muszka, Almás, Galsa, Világos, Kovaszinc, Kuvin, Gyorok, Ménes, Paulis, Kladova, Radna, Dézna, Kocsuba, Erdőhát, valamit az aradi és más alföldi kerti szőlők művelését és borait ismerteti. Részletesen kitér a helyi szokásokra, közli a dűlő- és határneveket, ismerteti a szüreti népszokásokat, sőt egy muszkái román szüreti dalt is közöl eredetiben és fordításban. A tájnyelvkutatás szempontjából különösen érdekes a szőlő- és gyümölcstermesztés helyi szakszótárának feltüntetése. Községenként felsorolja a termesztett és ismert gyümölcs- és szőlőfélék neveit. Ezek közül nem egy ma már ismeretlen, ily módon nemcsak a mezőgazdaság-történet, hanem a történeti népnyelvkutatás szempontjából is hasznosítható. íme, csak a XIX. század elején Arad megyében termesztett szőlőfélék tárháza: rózsa, bakator, dinka, kökörcsin, muskotály, bakor, gohér, bajor, alattermő, mádlaj, szerémi zöld, paprany, aranka, zöld krispán, szádobb, karánfutó, námély, leveteg, bihari boros, gyoroki sás, galsai dinka, boglár, lószemű, kecskecsecsű, részlég, hárslevelű, juhfark, farkasszőrú, zöldelő rajnai, osztrai forma, szentgyörgyi, bazini, csatári, erdélyi, gazdabiztató, terjedék, szity- tyu, magiár, sámlény, leffedék, töntse stb. Hasonló részletességgel ismerteti a gyümölcs- féléket is.15 Bár ismerjük Peretsényi hangyaszorgalmát és kéziratának sorsát, mindmáig nem tudjuk, mi vezérelte őt terjedelmes monográfiájának megírására, kapott-e biztatást erre a megyei rendektől vagy más köröktől? A vármegyei levéltár adatai szerint ugyanis egy megyei monográfia elkészílésének gondolata a XVIII. század utolsó évtizedétől kezdődően állandóan foglalkoztatta a megyi vezetését. Ezzel kapcsolatban a már említett 1782-es próbálkozás után az első újabb adat 1784. október 25-ről származik. Ekkor tárgyalja a vármegyei közgyűlés Vályi András pesti tanár kérését, aki adatokat kér a megyei rendektől.16 E kérésnek azonban további visszhangját nem leljük, jóllehet, az ezt követő évtized folyamán Peretsényi el is készíti az említett kéziratos monográfiát, amely azonban nem kerül a megyei rendek kezébe. 13 Uo. 157-161. 14 Márki Sándor: Perecsényi Nagy László naplója. Egyetemes Philologiai Közlöny, 13. évf. 1889. 570-594. 15 Schram i. m. 153-175. 16 Állami Levéltár, Arad. Protocollumok, 1794. 415.
