Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Historiográfiai írások - A legelső monográfiák és demografikus leírások Arad megyéről
258 Kovách Géza Historiográfiai írások s végül a Lengyelországba, Németországba, Ausztriába menő gabonakivitelről.7 Peretsé- nyi adatai nagyszerűen kiegészítik azt a képet, amit a kamarai uradalmak elárverezése után kialakuló új nemesség korszerű gazdálkodásáról tudunk. Peretsényi Nagy László mezőgazdasági jellegű cikkei mellett a legnagyobb figyelmet fennmaradt kéziratai érdemlik. Ezek közül elsőnek a mintegy 170 oldalas, Arad megyéről írott monográfiájáról kell beszélnünk, mely gazdaságtörténeti vonatkozásai mellett rendkívül sok demográfiai és néprajzi adatot is tartalmaz. Sokoldalúsága mellett kiegészíti azokat a kísérleteket, amelyeket a megye monográfiájának megírására korábban tettek. Tudomásunk szerint Arad és Zaránd megye leírását legelőször Bél Mátyás kísérelte meg 1728-ban. Márki Sándor adatai szerint a Bél Mátyás-féle kézirat másolata az esztergomi prímási könyvtárban van.8 Bél Mátyás Aradra vonatkozó adalékai azonban túlságosan általánosak és ma már sem történeti, sem etnográfiai szempontból nem nyújtanak sokat. Bél Mátyás nagy földrajzi monográfiájának terve alapján a Helytartótanács 1781. december 6-án akciót indít megyei monográfiák megírására, melynek eredményeként 1782. április 15-én Török Albert, Arad megyei ügyész a megyei rendek rendelkezésére bocsátott egy történet-földrajzi leírást a megyéről, mely a Helytartótanácshoz került. Márki Sándor, saját bevallása szerint, ezt a kéziratot nem tudta előkeríteni. E kézirat hiányában az első megyei monográfiának tehát éppen Peretsényi munkáját tekinthetjük. 170 oldalas monográfiáját 1805-ben Almáson készítette el,9 s Nagyváradon akarta kiadni. A kiadáshoz gróf Wenckheim József aradi főispántól kért 400 forint segélyt, de eredménytelenül. Ugyancsak hiába folyamodik anyagi segélyért Thököly Péterhez, egy másik aradi főúrhoz, ily módon csak egy 16 oldalas kivonatot tud közölni Nagyváradon 1814-ben, a következő címmel: A régi Orod, vagyis a mostani Aradnak dolgai. Miután monográfiájának kiadásához nem sikerült pártfogót találnia, kéziratát 1807-ben letette a budapesti Nemzeti Múzeum könyvtárában.10 A kéziratról legelőször Márki Sándor emlékezik meg.11 Peretsényi monográfiája bár elég széteső és stilisztikailag is kifogásolható, gazdaságtörténeti és etnográfiai szempontból mégis becses és jól használható. Részletesen leírja az akkori Arad megye várait, mezővárosait, helységeit, pusztáit, majd kitér a földesurakra, egyházakra, iskolákra, fürdőkre, ásványvizekre, bányákra és egyéb földrajzi nevezetességekre. Gazdaságtörténeti és néprajzi szempontból különösen értékes az utolsó, VII. fejezet, mely az Arad megyei szőlőművelést ismerteti.12 A fejezet szövege minden kétséget kizáróan igazolja, hogy maga Peretsényi is szakavatott szőlőtermelő, amire egyéb írásaiból is következtethetünk. Egy 1817-ben írt munkájában (A Magyar Szőlő Fürtjeinek Nemeiről és Neveze7 Peretsényi Nagy László: Arad Várossának jelenvaló állapottyáról készült foglalatos ösmértetés. Tudományos Gyűjtemény, 1821/4. 72-77. 8 Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története. II. Arad, 1895. 384-385. 9 Peretsényi Nagy László: Descriptio Comitatus Aradiensi - belül: Tettes Nemes Arad Vármegyének az Ö Egyházi s Világi Díszeinek, Hellységeinek, Termésének, Állapottyáról szóló Ismertetése. Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, Quart. Hung. 60. 10 Márki i. m. 384-385. 11 Földrajzi Társaság Gyűlése, 1887. XII. 1. 12 Schram i. m. 157-175.
