Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
A kézművesek és a céhek történetéről - A mesterségek és céhek elterjedése Arad megyében a XVIII. és XIX. században
és=J A MESTERSÉGEK ÉS CÉHEK ELTERJEDÉSE ARAD MEGYÉBEN 219 karmazsin- és kordovántímárok, fésűsök és fafaragók működtek. A céh beszervezte a szomszédos Kuvin és Paulis mesterembereit is.64 Ugyanebből az évből való az újaradi vegyes céh kőművesekkel, ácsokkal, asztalosokkal, lakatosokkal, kötélverőkkel, bádogosokkal, fazekasokkal, fegyverkovácsokkal, nyergesekkel, fésűsökkel és borbélyokkal (barbitonsor). 1821-ben néhány kalapos is csatlakozott a céhhez.65 Márki szerint 1828-ban létesült a zsigmondházai és gyarmatai céh. Márki azonban a Temes megyei Gyarmatát összetéveszti az Arad megyei Gyarmatával, ahol valójában nem működtek nagyobb számban mesteremberek.66 Más adatok szerint a zsigmondházai molnárok az újaradi, zádorlaki és kisszentmiklósi molnárokkal közösen alkottak céhet. A zádorlaki molnárok 1845-ben kísérleteznek külön céh alapításával is, de kérésüket a megye visszautasította. A felsoroltakon kívül vegyes céhek alakultak több kisebb község mestereinek közös kezdeményezésére. Ez történt például Szépfalu, Kisszentmiklós, Angyalkát esetében. A németszentpéteri, újaradi, zádorlaki és szépfalusi kádárok, kerékgyártók, kovácsok, bábsütők, szappanosok, cipészek, szabók, pékek, bocskorvarrók szintén közösen alakítottak céhet. Más adatok viszont a németszentpéteri és zádorlaki kovácsok külön céhéről beszélnek.67 A borossebesi mesteremberek 1834-ben kísérleteznek céhalapítással, de tudomásunk szerint sikertelenül.68 Szádeczky szerint 1815-ben létezett volna Borossebesen takácscéh.69 A sajtényi takácsoknak szintén volt kisebb céhszervezetük, mely azonban valószínűleg a szomszédos Nagylak céheivel egyesült. A nagylaki mesterek ugyanis már 1815-ben céhlevéllel rendelkeztek. Ez a céh fogta egybe a szűcsöket, gubásokat, asztalosokat és lakatosokat. Ugyanakkor a takácsok, csizmadiák külön céhbe tömörültek.70 Az utolsó Arad megyei mezővárosi céh 1837-ben alakult Vingán. A kezdeményezés 1834-ben indult meg a tímárok, cipészek és bocskorvarrók részéről, s mintegy 48 különböző mesterséget tömörített mind Vingáról, mind környékéről. Felsorolásuk71 a mesterségek sajátságos rétegződése szempontjából is érdekes: asztalosok (arcularius) cserepesek (tegularius) ácsok (faber lignarius) kolompárok (laminarius) kádárok (vietor) borbélyok (barbitonsor) gombkötők (nodularius germanicus) Uo. sarusok (calcenarius) fafaragók (torneator) fazekasok (figulus) szobafestők (tinctor) magyar gombkötők (nodularius hungaricus) fehértímárok (alutarius) karmazsintímárok (cerdo) 65 Eperjessy i. m. 250.; Szádeczky i. m. 316. 66 Márki i. m. 857.; Eperjessy i. m. 250.; Szádeczky i. m. 262., 324. 67 Szádeczky i. m. 289. 68 Eperjessy i. m. 213. 69 Szádeczky i. m. 302. 70 Uo. 286. 71 Uo. 321.; Eperjessy i. m. 250-251.
