Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
A kézművesek és a céhek történetéről - A mesterségek és céhek elterjedése Arad megyében a XVIII. és XIX. században
220 Kovách Géza fcs=? A kézművesek és a céhek történetéről kordovántímárok (pellio) szattyántímárok (coriarius) kéményseprők (caminarius) kocsikészítők (carpentarius) késesek (cultrarius) könyvkötők (compactor) kovácsok (faber ferarius) kötélverők (restiarius) kőművesek (murarius) süvegesek (pileator) lakatosok (faber serarius) szabók (sartor) szűcsök (pellio hungaricus) bábsütők (ceroplasta) mészárosok (lannio) molnárok (molitor) papucsosok (sartor et sutor germanicus) nyergesek (epiphiarius) órások (horopaeus) pékek (pistor) pokrócszövők (centonifex) puskamívesek (sclopetarius) szitások (scribrarius) rézművesek (ahenarius) szappanfőzők (smigmator) szegkovácsok (faber calvarius) szíjgyártók (lorarius) subások (gausapearius) takácsok (textor) csizmadiák (cothurnarius) üvegesek (vitrarius) Az Arad megyei mezővárosi céhek tanulmányozása során érdekes következtetéseket vonhatunk le mind a céhek szervezetére, mind az egyes mesterségek technikájára vonatkozóan. Láthattuk, hogy egyes helyeken egyetlen mesterség gyakorlói külön céhet is alkothatnak, mint például a pécskai csizmadiák, vagy a zsigmondházai molnárok. Az esetek többségében azonban mindig vegyes céhek alakulnak. A szentannai céh 17, a gyoroki 16, a kisjenői 21, a lippai 36, a vingai céh pedig 47 mesterséget tömörített. Megfigyelhető a közeli községek együttműködése: Pankota-Világos-Galsa, Gyorok- Kuvin-Paulis, Zádorlak-Angyalkút-Újarad stb. A majorsági igényeknek megfelelően rokon szakmák is tömörülhetnek céhbe: kerékgyártók, kovácsok, szíjgyártók, kádárok, kötélverők, ácsok, kőművesek, üvegesek, bádogosok, asztalosok, kovácsok stb. Ugyanakkor azonban a polgári életmódhoz kötött új mesterségek is megjelennek: órás, borbély, kéményseprő. Máshol egyes mesterségek alágakra oszlanak, mint például a vingai tímárok. Egyes községekben jellegzetes, etnográfiailag is figyelemre méltó mesterségek alakulnak ki, mint például a pécskai kenyérsütők, vingai szegkovácsok, pankotai kádárok, lippai fazekasok stb. Ezeknek híre oly nagy volt, hogy mindmáig fennmaradt emlékük. Az egyes mesterek számáról nincsenek pontos adataink. Tudjuk például, hogy a lippai fazekasok elérték a 180-at, vagy hogy a szentannai csizmadiák száma is 50-en felül volt. Más esetekben következtethetünk egyes mesterségek gyakoribbságára (szűcsök, szabók, csizmadiák, kovácsok). A legtöbb esetben azonban minden valószínűség szerint egyes mesterségeket aligha képviselhetett több mint egy-két mester (késes, szitás, fegyverkovács, rézműves, szappanfőző, ráspolymetsző stb.). A megállapított tények természetesen a megye agrárjellegét bizonyítják. Nyilvánvaló, hogy csak olyan mesterségek gyarapodását tételezhetjük fel, melyeknek nyersanyagát a fejlődő Arad-vidéki mezőgazdaság biztosította. A falusi mesteremberek jelentős része nem szakadt el teljesen a mezőgazdaságtól. Tudjuk, hogy a gyoroki, pankotai, világosi mesteremberek szőlőket, kerteket béreltek
