Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
A kézművesek és a céhek történetéről - A mesterségek és céhek elterjedése Arad megyében a XVIII. és XIX. században
208 Kovách Géza í==? A kézművesek és a céhek történetéről ARTICULUS XVI. Senki az csizmadiamesterek közül három bőrnél többet kész bőrt együtt meg ne vehessen, ezt is az céhmester hírével penig, ha vagy feles bőrt találnak hozni, akármiféle kész bőr légyen az, egy vagy két mesterember meg ne vehesse, hanem céh számára foglaltassák, és így egyaránt osztassák fel, ha penig valamelyik közülük ez ellen véteni deprehendáltatnék, az olyatén mester büntettessék az bőrnek elvételével, kinek fele fiscusunké, fele penig az céh számára cedáljon. Ha penig valaki céh kívül való emberek közül találna ott a városban kereskedésre effélékhez bőröket megvenni, az céh, pénzét letévén, az olyan embertől elvehesse, maguk között fel is oszthassa. ARTICULUS XVII. Ezen megírt csizmadiamestereknek szabados legyen asz- szonyállatoknak szolyát, csizmasarut is csinálniok, mint szintén egyébféle mívet. ARTICULUS XVIII. Végezetre utólszor az csizmadiamesterek ennek utána is, valamint az céhnek és az közönséges jónak unanimi consensu et voto javára, hasznára és megmaradására illendő dolgokat feltalálhatnak, végezhessenek és concludálhassanak, valamik az közönséges jónak s ott való harmincadunk jövedelmének kárával nem lehetnek, de ha mit olyant, kik fiscusunknak kárával lehetnének, az céhmesterek eszükben vehetnének, tartozzanak fide mediante ott való harmincadosunknak értésökre adni. [Megerősítés: Adtuk sárospataki házunkban az Úrnak 1646-ik esztendejében, november tizennyolcadikén] Rákóczi György Szalárdy János alkancellár A 18 pontos borosjenői céhlevél rendkívül hiteles módon tárja elénk a fontos erdélyi végvár belső életének egyes problémáit is. Töredékben fennmaradt az 1838-as borosjenői szabócéh levele is, ennek azonban csak az első hét pontját ismerjük.11 A Bécs ostromával megindult hosszas osztrák-török háború nyomán 1689-ben Arad is Habsburg-uralom alá került, s a város gyors újjáépítése mellett csakhamar a Maros menti szerb határőrség erős központja lesz. Mint ilyen csakhamar a különböző mesterembereknek piacot és nyersanyagbázist biztosít. A céhek alakulását megkönnyíti az a tény, hogy a város a kamarai birtokoknak központjaként csakhamar fontos vásárhely lesz.12 A XVIII. század eleji összeírások a kézművesség gyors fejlődéséről tanúskodnak. Így például az 1715-ös összeírások már a következő mesterembereket tartják számon a városban: 14 kereskedő 7 kocsis 2 kerékgyártó 2 fegyverkovács 2 csizmadia 3 szűcs 2 fazekas 2 pék 2 ács 3 lakatos 6 szabó 1 cipész 1 kőműves 2 mészáros 1 asztalos 1 cserepes Összesen tehát 16 mesterségben 51 mesterember.1 11 Uo. 75-79. 12 Lakatos Ottó: Arad története. I. Arad, 1881. 46., 247. 13 Uo. 202-206.
