Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
A kézművesek és a céhek történetéről - A mesterségek és céhek elterjedése Arad megyében a XVIII. és XIX. században
204 Kovách Géza ts=? A kézművesek és a céhek történetéről mindenekelőtt Arad városában s a főbb várak körül (Lippa, Borosjenő) kell keresnünk. Maga Arad mint hitelesítő hely fontos közigazgatási központ volt egészen 1538-ig, amikor az aradi káptalan befejezi hitelesítő tevékenységét. 1552-ben aztán a félhold felkúszik az aradi vár ormára, s a török úrrá lesz a Maros mentén, sőt megszállja a boros- jenői várat is.3 A váráról, hitelesítő helyéről híres középkori Aradban nyilvánvalóan számos mesterember telepedhetett meg, céhek jelenlétéről azonban nincs tudomásunk. Szórványos adatok beszélnek a káptalan szolgálatában dolgozó mesteremberekről, mindenekelőtt mészárosokról. A XV. században említés történik takácsokról, kovácsokról, asztalosokról, öntőkről stb.4 A török hódoltság természetszerűen gátat vetett a további fejlődésnek. 1595-ben ugyan Báthory Zsigmond hadai Vitéz Mihállyal szövetségben visszafoglalják Aradot, Lippát, Borosjenőt, de a három vár közül mindössze Borosjenő marad hosszabb ideig az erdélyi fejedelem birtokában. Ebben az időben a mesterségek elsősorban a végvárakban nyernek otthont, s mindenekelőtt Lippán és Borosjenőben. Lippa mint a török szandzsákság központja jelentős kereskedelmi központ, s bazárjával számos mesterembernek nyújtott lehetőséget mesterségének gyakorlásához, melynek jelentőségéről Evlia Cselebi, a híres török utazó is megemlékezik.5 Sokkal bőségesebbek az adataink Borosjenőre vonatkozóan, ahol mind Bethlen Gábor, mind a két Rákóczi komoly erőfeszítéseket tett mind a vár, mind a vár körüli település fejlesztése érdekében. Sok mesterember menekül a vár védelme alá a megye török hódoltság alá került területeiről is.6 A számbelileg meggyarapodott iparűző lakosság I. Rákóczi György fejedelemtől csakhamar céhlevelet nyer. Már 1625. február 12-én az aranyművesek, borbélyok, tímárok, csizmadiák, szűcsök és szabók a várkapitánytól mesterségük háborítatlan gyakorlása végett céhlevelet kérnek, ezt a fejedelem azonban csak 1638. február 20-án erősíti meg. Szövegét maga Márki Sándor is lemásolta.7 A bo- rosjenői céhek gyors fejlődésnek indulnak egészen 1655-ig, illetve a vár újabb török hódoltságáig, bár az aranyművesekről s borbélyokról a későbbiekben is vannak adatok. A borosjenői mesteremberek közül a szabók, szűcsök és csizmadiák száma volt a legnagyobb. A szűcsök például 1656-ban azért panaszkodnak, hogy akadályozzák őket a nagyváradi és debreceni vásárok látogatásában.8 Borosjenő és Lippa mellett a török hódoltság korából egy másik mezővárosból, Simándról vannak még adatok mesteremberek létére vonatkozóan (fegyverkovácsok, bábsütők).9 Nem térünk ki a borosjenői céhek életének részletesebb elemzésére, ami nagy vonalakban megfelel a középkori céhek Erdély-szerte ismert jellemvonásainak. Tekintve 3 Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története. II. Arad, 1895. 1-3. 4 Pascu i. m. 32., 60., 143., 244.; Márki i. m. 1.451. 5 Karácson Imre: Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai. 1-2. Budapest, 1904-1908.; Mihail Gu- boglu: De la situation sociale-economique des pays Roumains vers la milieu du XVII. siécle. Studia et acta orientalia. 1962/4.153-196. 6 Márki i. m. II. 255. 7 Márki Sándor: Diplomatarium Aradiense. II. 75-79., 92-96. Kézirat. Aradi Múzeum. 8 Márki: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története. II. 257. 9 Uo. 258.
