Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
A kézművesek és a céhek történetéről - A mesterségek és céhek elterjedése Arad megyében a XVIII. és XIX. században
fas=? A MESTERSÉGEK ÉS CÉHEK ELTERJEDÉSE ÄRAD MEGYÉBEN fc^=? 205 azonban, hogy magát a céhlevelet még nem közölték, az alábbiakban adjuk a csizmadiacéh levelének hiteles szövegét.10 ARTICULUS I. Mivelhogy mindeneknél dicséretes és szép egyenes egyezség és mindenkoron hasznos az jó rendtartás, annak okáért megírt jenei városunkban lakozó minden időben való tisztességes állapotbéli csizmadiamesterek, egyenlőképpen az céhben és csizmadiáknak társaságában bevétessenek, és az csizmadiák egyéb szabad városokban való céheknek rendi szerint és nekünk producált, articulusokban minden időben szabadon élhessenek, egy közönséges helyre összvegyűlvén, és magok közül egy céhmestert, egy dékánt, egy látó- és atyamestert választhassanak, kik esztendeig az tisztet elviselni tartozzanak; mindenek az céhmestertől függjenek. Az céhmester penig az céhnek minden rendtartására, privilégiumára és szabadságára, céh igazságának kiszolgáltatására, céh jövedelmeire igazán és híven gondot viseljen, és esztendeje eltelvén, az céhnek számot is adjon róla. Ha penig az csizmadiák közül valaki táblajárásra, ki az céhmester hivatalját nézi, az céh szükségére nem menne, otthon lévén, az céh huszonöt pénzzel megbüntethesse, indiferenter, ha nemes is az céhekben lészen; ha pedig vakmerőségből engedetlenkedik, egy forinttal büntessék, toties quoties. ARTICULUS II. Az céhmester az többi céhbéli mesterekkel együtt, az mely casus és contraversio közöttük szolgál, vereségből vagy borvétel és míszer dolgából esik, önmaguk között törvény szerént eligazíthassák, és hat forintig executiót is tehessenek, non obstante etiam nobiliari praerogative, uti praemissum est [mely bírságnak hívat- tatik], és addig való büntetést apellatióba ne bocsássanak; ha penig az vétkes könyörög vétségéről, fele leszálljon, az mire keresik, de ha nem, az céh szabadsága, az mit enged neki. Ha penig az vétek feljebb való lészen hat forint büntetésnél, ha melyik fél apellálná causáját, az váradi csizmadiacéh elejbe bocsáttassék. ARTICULUS III. Valamely céhbéli mesterember hamisságban, lopásban, gyilkosságban, paráznaságban, avagy egyéb criminális vétekben talál esni, ki miatt tisztességének kell elveszni, az dolog megbizonyodván, sőt ha csak valami suspitio volna is hozzá, az céhmester mindjárást mívét feltiltsa, és ha törvény szerént magát nem expur- gálhatja, az céhből is kivettessék, mert az céhbélieknek jámboroknak kell lenni. ARTICULUS IV. Minden igaz céhes helyen tanult csizmadialegényeknek mívet adjanak céhökben, az kik apródesztendejöket igazán kitöltötték [cigányokon kívül], ha igaz ágybúi valók, nemzetséges tanulólevelöket, igazat mutathatják, hogyha nem kon- tározott céhből való elmenetele után; hogyha kontározott, két hétig legyen csak szabad mívet adni neki, azután nem, hanem ha három forintot ad az céhnek. ARTICULUS V. Ha valamely csizmadialegény, ki nem ott lakos mesterember fia, nőtelen akar az céhbe állani és mesterséget követni, tartozzék az céhnek elsőben hat font viasszal és tizenöt forinttal, a kétszeri mesterasztaladással, valamennyi asztalhoz penig betérnek az mesterek, mindenik asztalhoz adjon négy tál étket s négy pecsenyét, négy köböl bort első asztaladásban, másszor három köblöt, cipó, fejér kenyér, lepény és perec 10 Márki: Diplomatarium Aradiense. II. 82-86. [A kézirat elkészítése után a céhszabályzat nyomtatásban is megjelent. L.: A céhes élet Erdélyben. Vál., bev. és jegyzetekkel ell. Kovách Géza és Binder Pál. Bukarest, 1981. 211-220. (Téka) (Szerk.)]
