Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - A majorsági gazdálkodás elterjedése Arad megyében
184 Kovách Géza ь==) Agrártörténeti tanulmányok kalmazottainak: 2041,55 forint tiszttartóknak és cselédeknek, 5884,24 forint mesterembereknek, 1081,30 forint mész- és téglaégetésért, 326,60 forint hónapos cselédek ruházatára. A bokszegi uradalom 57 alkalmazottja 1836-ban a következő pénz- és természetbeni járandóságot vette fel: 2683,30 forint, 45 pozsonyi mérő búza, 670 lA pozsonyi mérő kétszeres, 184 pozsonyi mérő zab, 470 pozsonyi mérő tengeri, 2 4/8 pozsonyi mérő bab, 32 akó bor, 34 font marhahús, 33 malac, 1304 font só, 87 xh font szalonna, továbbá 32 kalap, két posztódolmány, négy rékli, négy lájbi, négy fekete szűr, 70 hosszú fehér szűr, 20 nadrág, 50 pár csizma, 127 pár csizmafejelés, mindezen felül 11 boglya széna és jog 21 tehén és 106 sertés legeltetésére. Érdemes áttekinteni az alkalmazottak listáját is. 1838-ban 73 alkalmazott közül egy tiszttartó, egy ispán, egy vadász, három summás, két hajdú, egy pásztor, egy vincellér, két kocsis, egy méhész, egy gulyás, egy csősz, két bojtár, 26 kisbé- res, 13 hónapos cseléd, 26 juhász és két erdőkerülő.204 A bérezés rendkívül vegyesen történt. Minden alkalmazott egyaránt kapott terményt és pénzt. A tiszttartók, ispánok általában több pénzt, a cselédek, bojtárok több gabonát és ruhaneműt kaptak. A bokszegi tiszttartó évi fizetése például 500 forint, 24 pozsonyi mérő búza, 40 pozsonyi mérő kétszeres, 100 pozsonyi mérő zab, 40 pozsonyi mérő tengeri, 12 akó bor és 120 font só. Egy számadó birkás fizetése viszont 150 forint, 22 és fél pozsonyi mérő kétszeres, kilenc pozsonyi mérő tengeri, másfél pozsonyi mérő főzelék, két akó bor, 37 és fél font só és két vontató széna. Egy béres 24 forintot, 12 mérő kétszerest, 24 font sót, egy sertést, egy kalapot, egy hosszú szűrt, egy rövid szűrt, egy nadrágot, két pár csizmát, két pár bocskort kapott. A vincelléri fizetés 40 forint, 24 mérő kétszeres, három mérő tengeri, 30 font só, egy szűr, egy nadrág és két pár csizma volt. A hónapos cseléd hét forintot, két pozsonyi mérő kétszerest, négy font sót és két pár bocskort kapott. Az uradalmi alkalmazottakat végső soron három csoportba oszthatjuk: ellenőrző szervek és a földesúr személyes szükségletét szolgáló házi cselédek, konvenciós cselédek és napszámosok. Ez utóbbiak számarányáról egyelőre nincsenek pontos adataink. Tény az, hogy idénymunka esetén nagymértékben hasznosították, különösen aratásnál és szőlőművelésnél, nemcsak az uradalmak, hanem egyes esetekben a módosabb jobbágyok is. A napszám elterjedését igazolja az a tény is, hogy 1805. március 28-án a megyei közgyűlés külön határozatban állapította meg a mezei munkások bérét.205 E mezőgazdasági bérmunka egyik formájaként ismeretes volt a ledolgozási rendszer is. A földesúr rossz termés, ínség, télvíz vagy állathullás idején gabona- vagy pénzkölcsönt adott jobbágyának, melynek fejében később dolgozott. A majorsági árutermelés előrehaladottságának megfelelően azonban Arad megyében a ledolgozási rendszer nem terjedt annyira el, mint ahogyan azt Imreh István a Székelyföldön kimutatta.206 Sokkal jobban elterjedt azonban a részes aratás. Az aratók minden tizenegyedik vagy tizenkettedik keresztet kapták. A mezőgazdasági bérmunka elterjedéséről más ko204 Aradi Múzeum Levéltára, Algyay periratok. 205 Állami Levéltár, Arad. 1805-ös protocollum, március 28. jelzet. 206 Imreh i. m. 116-123.
