Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - A majorsági gazdálkodás elterjedése Arad megyében
174 Kovách Géza fcs=? Agrártörténeti tanulmányok A jobbágyok birtokában lévő telekátlag a legtöbb esetben alig éri el a negyed telket. A földesurak 1830 után is minden alkalmat megragadtak, hogy az úrbéri földeket csökkentsék. így például a jobbágyok földtől való megfosztásának egyik módja volt az elhagyott vagy elbecsültetett telkek megszerzése. Az állatállomány nélkül maradt jobbágytól nem egy esetben maga a földesúr vette el úrbéri földjét, s azt vagy igavonó jószággal rendelkező jobbágyoknak osztotta ki, vagy egyszerűen a majorsághoz csatolta, így például a Derra család morodai birtokán 1817-ben a nagy éhség miatt 14 negyedtelkes jobbágy vesztette el jószágát és hagyta ott telkét. A többi jobbágy hiába kérte az ősi szokásjog alapján a földeket, a földesúr előbb bérbe adta, majd a majorsághoz csatolta, jóllehet az úrbéri föld csökkentésének érdekében az úriszék és a megye is közbelépett.156 Hasonló panaszt emeltek a székudvariak is. Elmondták, hogy amikor marhavész miatt igásjószágaik elhullottak, a földesúr telkeiket elvette, s csak úgy volt hajlandó visszaadni, ha újból igásjószágot szereznek, mindaddig a majorságot maga használta.157 1816-1820 között Iltyón, a Lichtenstein-birtokon az összes igavonó marha nélkül talált jobbágyok földjét elvették, és azt módosabb jobbágyoknak osztották ki. Az ebből támadt úrbéri per 1848-ban is tartott.158 Jószáshelyen az 1821-es határrendezéskor kilenc jobbágycsalád nem kapott földet, s mint zsellérek munkára szorultak, mégis a jobbágyokkal azonos terhet vették meg rajtuk.159 Szaturó községben a határrendezés előtt 56 jobbágycsaládnak 9 6/8 telke volt. A határrendezéskor ezt a telekállományt 39 család között osztották ki, a többi 27 jobbágy zsellérsorba süllyedt.160 Vadászról, Simándról és más falvakból is vannak adataink, hogy a földesúr igavonó jószág hiánya miatt jobbágycsaládokat zsellérsorba taszított.161 Egyes helyeken a jobbágyföldek osztályozásának megváltoztatását is felhasználták a jobbágyföldek csökkentésére és a jobbágyterhek növelésére. Kiszindia lakosai például azért emeltek panaszt, hogy köves és rossz minőségű földjeiket II. osztályba tették. A vaszojaiak azért panaszkodnak, hogy bár az úrbérrendezéskor őket IV. osztályba sorolták, a földesúr mégis III. osztály szerint robotoltat. Alsócsill és Szerb összevonása után mindkét községet III. osztályból II. osztályba sorolták. Ugyanez történt Almás, Pless, Lunka és Plopi összevonásakor. A földesúrral és a hűbéri hatóságokkal szemben a falvak egyelőre még egységes frontot alkotnak, hiszen közös érdekük a hűbéri terhek csökkentése vagy lerázása. A dézsma vagy robotváltság esetében is előnyösebb volt, ha a közösség mint egység egyezkedett urával vagy bérlőjével. Ez az érdekközösség azonban csak a földesúrral szemben volt meg. A XIX. század folyamán a falu különböző módú rétegekre oszlott, s ezeknek érdekei már nem mindenben egyeztek. 1848 előtt a falvakon belül általában három társadalmi kategóriát különböztetünk meg: a bocskoros nemességet, a jobbágyokat és a zsellérséget. Arad megyei viszonylatban a kisnemesség száma elenyésző és jellegtelen. A bocs156 Uo. Acta Congregationum, 1404/1823. 157 Uo. 425/1820. 158 Aradi Múzeum Levéltára. Algyay periratok. 159 Állami Levéltár, Arad. Acta Congregationum, 1012-1013/1823. 160 Uo. 347/1826. 161 Uo. 1833/1826.
