Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)

Agrártörténeti tanulmányok - A majorsági gazdálkodás elterjedése Arad megyében

fcs=) A MAJORSÁGI GAZDÁLKODÁS ELTERJEDÉSE ARAD MEGYÉBEN 171 legelőt (609 hold). Ugyanakkor az allodiális árutermelés fejlődésének érdekében köz­vetlenül a majorság mellett jelölték ki a zsellérek számára fenntartott üres házhelyeket. A majorsági gazdálkodásnak a jobbágyság kárára történő terjeszkedését számos korabeli közgazdász is megfigyelte. „Az urbariális rendelkezések sorában semmi cikkely sincs, mely nagyobb ízetlenkedésre, nyughatatlanságra s vijodásokra adna alkalmat, mint a közös legelők állapotja, oly két igen különböző Corporatiókban, mint a földes­úr és jobbágy... A jobbágyság görbe szemmel nézi urának legelő birkáit mezőn, réten, tarlókon és az őszi vetésen és a legelőnek kopárságát, földjei terméketlenségét, marhái erőtlenségét, és a maga tehetetlenségét s szegénységét ennek tulajdonítván, kárpótlásul urát megcsalni mind szolgálatokban, mind termesztvényekben bűnnek nem tartja, el­kedvetlenedik, dologtalanodik, ahelyett, hogy iparkodás által kívánna sorsán segíteni, ura ellen erőtelennek érezvén magát, az erőszak szurrogátuma, a csalfaság, hamislelkű- ség természetté válik benne. A kölcsönös bizalom ilyen különböző erők között fenn nem állhatván, urának legjobb, legőszintébb plánjait megveti, kikerüli, sikertelenné teszi” - olvashatjuk egy korabeli tanulmány soraiból.151 A határrendezések egységesítették ugyan a faluhatárokat, de azok használatában azután is lényeges változások következtek be. A lakosság szaporodásával párhuzamosan ugyanis a belsőségek és külső telkek egyaránt felaprózódtak, másfelől a feudális jog­rendszer szűk keretei között meggyorsult az árutermelésben érdekelt, állatállománnyal rendelkező módosabb jobbágyréteg kialakulása. A másik változás a kaszálóterületek felszabdalásában és fokozatos feltörésében történt. A szaporodó lakosság részére elégtelen lett az úrbéri föld. Sokan állathiánnyal is küszködtek. Másfelől az egyes takarmánynövények elterjedése (lucerna, lóhere, bük­köny) révén egyre inkább tért hódított a belterjes állattartás, és ez is nagy mértékben hozzájárult a kaszálók felszántásához és takarmánynövényekkel való bevetéséhez. Ugyancsak a határhasználat megváltozását eredményezte a majorságok korszerű műveltetése is. A gyapjútenyészetek mellett dohánykerteket, gyümölcsösöket, epresker­teket, szőlőtelepítvényeket létesítettek. Megindult a korszerű gabona- és takarmányter­mesztés. Ismételten ki kell azonban hangsúlyoznunk, éppen a későbbi 1848-as és 1848 utá­ni társadalmi ellentétek megértése végett, hogy az új típusú reformer nemesség korszerű gazdálkodása és reformtörekvései egyaránt, a jobbágyfelszabadítás és örökváltság min­den haladó jellege ellenére, nem nyerték meg a parasztság rokonszenvét, mivel gazdálko­dásuk modernizálása minden esetben a parasztság kárára következett be. A nagy támadás - mint azt a példák seregéből láttuk - elsősorban a szabad pusz­ták és elkülönítetlen legelők és erdők ellen irányult. Az ily módon allodizált, korábban jobbágyhasználatban lévő földterületek mennyisége még megközelítő pontossággal sem mutatható ki. Valamivel pontosabb képet alkothatunk azonban a határrendezések so­rán elszakított, jobbágykézen lévő szántók, kaszálók és irtványföldek tekintetében. így például az 1802-es katonai contributio összeírásakor a megye 277 községében összesen 280 079 hold jobbágykézen lévő szántó és kaszáló után vetették ki a zab-, széna- és ölfa­,51 Gáty: Az Urbarialis Legelők kiadása, Erdei tekéntetből. Tudományos Gyűjtemény. 1832/4. 17.

Next

/
Thumbnails
Contents