Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - A majorsági gazdálkodás elterjedése Arad megyében
164 Kovách Géza ь==? Agrártörténeti tanulmányok A felsorolt példák nem összegezik teljes egészében az 1848 előtt megszervezett Arad megyei majorsági uradalmakat, s valamennyinek ismertetésére nem is vállalkozhatunk. A felsorolt jellegzetesebb példák segítségével azonban betekinthetünk az átalakuló nagybirtok problémáiba, nehézségeibe, gazdálkodási módszereibe. A bérletgazdaságok kialakulása Az 1820 után végrehajtott határrendezések nyomán egész Arad megyében általánossá vált a majorsági gazdálkodás. A faluhatárok mindenütt új képet nyertek. Az árutermelés súlya a földesúri majorságra esett. Hiba volna azonban a majorsági gazdálkodást nagy általánosságban az egész megyében egyformának tekinteni. A szervezett és jól vezetett majorságok mellett ugyanis sok helyen egyelőre csak az úrbéri és majorsági földeket választották külön. Ott, ahol a majorságokon gazdálkodó új földesurak megfelelő tőkével rendelkeztek, azonnal rátértek a majorsági termelés megszervezésére. Másoknak viszont nem volt a komolyabb befektetésekhez szükséges tőkéjük, s arra kényszerültek, hogy bérlőknek adják ki birtokaikat. Különösen fennáll ez a kamara használatában maradt uradalmakra. A földesúr számára kétségtelenül a legkényelmesebb megoldás a bérletrendszer volt. A termelés bizonytalansága, a növekvő pénzhiány, a birtokok racionalizálására tett kísérletek egyre inkább előtérbe juttatták a kereskedelemből meggazdagodott bérlőket, akik egy összegben, vagy legalábbis nagyobb tételekben juttatták hozzá a tulajdonosokat a jövedelemhez. Nem egy esetben a bérlőre bízták az olyan uradalomtesteket is, melyeken ugyan már megkezdték az allodiális termelést, de éppen a tőkeszegénység miatt annak fejlődése bizonyos fokon megrekedt. A földesurak úgy gondolták, hogy a bérleti időszak lejártával jól megszervezett, termelőképes uradalmat kapnak vissza. Ez a tendencia tisztán észrevehető a már említett borossebesi uradalom bérbeadásánál is, ahol a földesúr előre kikötötte a bérleti időszak alatt eszközlendő 100 000 forintos befektetést. Ugyanakkor a bérleti összeget igyekeztek aránytalanul magasan megállapítani, vagy úgy számítottak, hogy a bérbe adott puszták, regálék vagy más birtoktestek jövedelméből a saját kezelésükben maradt majorságokon maguk is végezhetnek befektetéseket. Ez utóbbi tendencia például a Bohus birtokokon figyelhető meg. А XIX. század első felében Arad megyében a legkülönbözőbb bérletek alakultak ki. A legelső bérleteket elsősorban a regálé jogok terén kötötték. A kamarai birtokokon mindenütt bérbe adták az italmérést, mészárszékeket, sóárulást stb. Hasonlóképpen jártak el az egyes magánuradalmak is. A Königsegg-uradalom minden községében az uradalmi kocsmákat bérbe adták. Hasonló volt a helyzet az uradalom vashámoraival is. Állandó bérben voltak a híd- és révvámok is.143 1820 után egyre gyakoribbá válik az egyes puszták és birtoktestek bérbeadása is. Ezek a bérletrendszerek azonban már alapvetően különböznek a kamarai birtokokon meghonosodott XVIII. századi bérletektől. A korábbi kísérletek ugyanis csak a hűbéri szolgáltatások adminisztrálására korlátozódtak. А XIX. század első felében kötött bér143 Aradi Múzeum Levéltára. Algyay periratok.
