Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - A majorsági gazdálkodás elterjedése Arad megyében
fc==? A MAJORSÁGI GAZDÁLKODÁS ELTERJEDÉSE ARAD MEGYÉBEN fc==? 165 leti szerződések során azonban már a majorsági termelésre fektették a fő súlyt. A jobbágynak pedig teljesen mindegy volt, hogy úrbéri terheit kinek rója le, kinek robotol, s közföldjeinek használatában ki háborgatja, ura vagy annak bérlője. Vitathatatlan tény azonban, hogy a bérletrendszer elterjedése nagymértékben gyorsította a mezőgazdaság kapitalista átalakulását, s egyben feltárta a fennálló jobbágyrendszer s a robotkényszer maradiságát. Éppen ezzel magyarázható, hogy egyes bérlők jobban nyúzták a parasztot, mint maga a tulajdonos. Emiatt nemegyszer a jobbágyok panasza elsősorban a bérlők, tiszttartók, ispánok ellen irányult, sőt éppen magát a földesurat kérik fel a sérelem orvoslására. A jobbágyok többsége a kamarai igazgatás korát sírja vissza, s nem veszi észre, hogy az idők változása a megmaradt kamarai birtokokat is ugyanolyan válság elé állította, mint a magánuradalmakat. „Elzsarolt állapotunk, elszegényedett sorsunkon óhajtva várjuk azon szerencsés felvirradott napot, mellyben a Felséges Kamara jobbágyai közé számíthatnánk magunkat...” - írják panaszlevelükben a dumbravicai jobbágyok.144 A kamarai igazgatás korának visszasírása csak a parasztság tájékozatlanságára vall, hiszen a megmaradt kamarai birtokokon is a termelés erőszakos növelésére törekedtek, s mivel a nehézkes kamarai igazgatás a korszerűsítést is képtelen volt gyorsan megvalósítani, nyilvánvalóan a bérletrendszerhez folyamodott. Pécskától északra 1824-ben már az összes pusztákat 23 178 hold terjedelemben a Békés megyei Heckenmüller bérelte.145 Az említett Heckenmüller bérelte a csanádi kamarai birtokokat is, s 1830 körül már mintegy 96 000 hold föld állott gondozásában. Hatalmas bérletének központja Medgyespusztán volt, ahol a legkülönbözőbb ágú gazdálkodás folyt. Ennek méreteire jellemző, hogy munkaidényben naponta 600 vonónapszámot és 1500 főnél több béres cselédet is felfogadott. A Heckenmüller-bérlet 1832-ben szűnt meg.146 Állattenyésztő bérletgazdaságok alakultak ki a szentpáli és tövisegyházi pusztákon is. Egyedül az erdőségek maradtak közvetlenül a kamara kezelésében, a regálékat azonban itt is bérbe adták. A bérletek nyújtotta lehetőségeket a magánuradalmak sem vetették meg. A kisje- női és pankotai uradalmakat kivéve nemigen akadt uradalom, mely a majorsági gazdálkodást az egész birtokra kiterjedően egyszerre meg tudta volna szervezni. Az említett bokszegi uradalom két községet ölelt fel, a Königsegg-uradalom majorságait falvanként alakították ki. Nyilvánvaló, hogy a szervezettebb majorságok esetében a földesúr szempontjából a legegyszerűbb megoldást a bérlet jelentette. Mint látni fogjuk, a viszonyok azonban korántsem voltak még érettek igazi tőkés jellegű nagybérletek megteremtéséhez. Ezt igazolja a már említett Algyay-bérlet csődje is. Algyay Lipót, eredeti nevén Kardetter, Alde§ti és Monyoró, valamint Voivodeni községek birtokosa volt. Apja, Kardetter Tamás gazdag pesti polgár 1824-ben vette meg a kamarától az említett községeket, és nevét Algyayra változtatta.147 A birtok átvétele után hamar megszervezte majorságát; és nagyarányú állattenyésztéshez kezdett. E cél144 Állami Levéltár, Arad. Acta Congregationum, 1034/1823. 145 Uo. 1092/1824. 146 Fábián i. m. 78. 147 Márki i. m. II. 659.
