Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - A majorsági gazdálkodás elterjedése Arad megyében
fc==? A MAJORSÁGI GAZDÁLKODÁS ELTERJEDÉSE ARAD MEGYÉBEN fcs=? 163 Silingyiát, Lugozót és Járkostót.133 A Török család mint a kamarai vashámorok igazgatója gazdagodott meg, s éppen a vashámor környékén vette meg Déznát, Bokányt és Szelezsánt. Az uradalmat özvegye szervezte meg. A majorsági földeket elkülönítette az úrbériektől, a parlagföldek egy részét feltörette, s Szentannáról hozatott nemesített magvakkal vetette be. A birtokot elsősorban robottal műveltette meg.134 A megkárosított déznai jobbágyok amiatt emelnek panaszt, hogy a határrendezés alkalmával gyümölcsfáikat a földesúr kivágatta, mert az a majorság területébe esett, s kártérítést - az úriszék határozata ellenére - nem fizetett.135 Kornély Márk gyulai tiszttartó 1804-ben vette meg Hold és Mézes falvakat, s bár a holdmézesi kisnemesek a beiktató küldöttséget kétszer is elzavarták, az új tulajdonost a vármegye végül is karhatalommal iktatta be.136 Az új nemesek közül még említést érdemelnek Hampl József, az Erdődy grófok tiszttartója, ki 1821-ben vette meg Szaturót, továbbá Hendrey Pál, Repszeg új tulajdonosa, ki a vétel után rögtön végrehajtotta a határrendezést. Ez alkalommal a repszegi jobbágyok teljesen hasznavehetetlen, vizenyős kaszálót kaptak, s a földesúr régi jó kaszálójukat csak bérlet mellett engedte tovább használni, addig, amíg az új kaszálót rendbe hozzák.137 Ugyanakkor az aldehidektől elvett úrbéri földjeik fejében a repszegi határ egyik irtott legelőrészéből pótolták ki az aldehidek telkeit.138 Kovács János gazdatiszt Tauc kétharmadát, a Derra család pedig Morodát vásárolta meg, s ott alakította ki állattartásra alapozott majorságát.139 A majorsági uradalmak másik csoportja a Maros völgyében alakult ki. Ezek nagyrészt fakitermelésre rendezkedtek be, de 1820 után itt is tért hódított a korszerű állattartás. A majorságok közül elsőnek a Salbeck család petrisi uradalmát említenők meg. A Salbeck család petrisi majorságához mintegy 430 hold szántó, 80 hold kaszáló s mintegy 16 000 hold erdő tartozott. Híressé vált nemesített ménese.140 A Kászonyi család Tótváradon és Konopon szervezte meg a majorsági gazdálkodást.141 1820 után a megmaradt kamarai birtokokon is kezdték átszervezni a majorsági gazdálkodást. Ennek során három tiszttartóság alakult ki: a ménesi, az aradi és a pécs- kai. Ménesen a kamara nagy pincegazdaságot szervezett. A szőlőt többnyire jobbágyok vagy éppen zsellérek, más esetben idegen községekből valók, úgynevezett „extraneik” bérelték. Volt azonban bérmunkával megművelt kamarai szőlő is. A pécskai kamarai pusztákat továbbra is nagy- és kisbérlőknek adták ki, kik e pusztákon birkát tenyésztettek, és dohánykertészetet szerveztek meg. Említést érdemel ebből a szempontból a nagyperegi birkatenyészet, az iratosi dohánykertészet, továbbá a sofronyai és zimándi kibérelt kamarai pusztákon szervezett birkatenyészet.142 133 Hofkammer Archiv, Bécs. Fase. 13. ex Okt. 1798. 7. és ex Marc. 1801.142. 134 Állami Levéltár, Arad. Inquisitiones, Fase. 14. 27/1818. 135 Uo. Acta Congregationum, 928/1823. 136 Márki i. m. II. 668. 137 Hofkammer Archiv, Bécs. Fase. 13. ex Nov. 1820.124. és ex Jun. 1819.45. 138 Állami Levéltár, Arad. Acta Congregationum, 322/1822,1517/1820. 139 Hofkammer Archiv, Bécs. Fase. 13. ex Maj. 1821. 193.; ex Jan. 1820. 199.; ex Nov. 1820. 23. 140Márki i. m. II. 831. 141 Uo. 686. 142 Állami Levéltár, Arad. Acta Congregationum, 1218/1822. Lásd még Fábián i. m. 77-79.
