Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - A majorsági gazdálkodás elterjedése Arad megyében
A MAJORSÁGI GAZDÁLKODÁS ELTERJEDÉSE ARAD MEGYÉBEN 161 törvényszéket, s emiatt 1848-ban súlyos konfliktus robbant ki a földesúr és a parasztok között.118 Igen sok jól szervezett majorság alakult ki a zarándi részeken, a Fehér-Körös, továbbá a Maros völgyében elterülő falvakban is. Ezek közül legelőször az Almay-birtoko- kat érdemes megemlítenünk. E nagy kiterjedésű birtokok megalapítója Wurm József pesti polgár volt, ki 1821- ben vásárolta meg Alsó- és Felsőcsillt, Szerbet és Bode§ti-et, melyekért 55 000 forintot fizetett ki, bár a területekre Nikolics Cyrill és Dietrich báró is igényt tartott.119 Hét évvel később hozzávásárolta még Almást, Lunkát, Plesst és Plopit; 1835-ben pedig a nemesi cím megszerzésével egyidejűleg nevét Almayra változtatta.120 Almay az említett falvakban a határrendezéseket és a jobbágyföldek újraméretését már 1824-ben megkezdte, s azt 1828-ig nagyjából be is fejezte. A birtokbavétel előtt Bo- de§ti-en 51 jobbágycsaládnak összesen 12 sessio földje volt, melyből 24 pozsonyi mérő belsőség, 384 hold szántó és 154 hold rét. Volt a faluban még 19 zsellér, kik együttesen 50 hold szántót és 21 % hold kaszálót műveltek. Alsócsillen az 1802-es összeírások szerint 63 jobbágycsalád 21 Vs sessio földet birtokolt, melyből 40 !4 pozsonyi mérő belsőség, 563 4/8 hold szántó és 2414/8 hold rét. A község 19 zsellére 24 2/8 pozsonyi mérő belsőséget, 39 !4 hold szántót használt. Szerben 30 jobbágycsaládnak 9 % telke volt 19 2/4 pozsonyi mérő belsőséggel, 276 4/8 hold szántóval és 118 4/8 hold kaszálóval. A falu két zsellére nyolc hold földet használt. Almáson 102 család 28 sessiót birtokolt 56 pozsonyi mérő belsőséggel, 784 hold szántóval és 336 hold kaszálóval. A faluban tíz zsellércsalád lakott, kik 14 % pozsonyi mérő belsőséget, 21 hold szántót és 1 % hold kaszálót birtokoltak. Felsőcsillről és Plopiról csak a teréziánus adatok maradtak fenn.121 A határrendezés során a közföldekből kimérték az úrbéri járandóságot és a közeli falvakat összetelepítették. így került sor Alsócsill és Szerb, valamint Felsőcsill és Bode§ti összetelepítésére. Hasonlóképpen összevonták Almás, Lunka, Pless és Plopi helységeket. Az összevonás a közföldek tetemes károsodását okozta, s így a jobbágyság a végsőkig ellenállt. Még az úriszék is az összevonás ellen foglalt állást, a földesúr azonban keresztülvitte akaratát.122 Almay ezek szerint három uradalomtestet alakított ki. Az úrbéri földet mindenütt szűkén mérték ki, ami annál inkább súlyosan érintette a jobbágyságot, mivel e dombos vidéken igen kevés jó föld volt. Az erdőket a földesúr teljes egészében kisajátította. Az 1828-as összeírások már a jobbágyföldek tetemes károsodását igazolják. így például Alsócsill és Szerb összevonása után 147 jobbágycsalád 30 telket kapott, összesen 228 2U pozsonyi mérő belsőséggel, 840 hold szántófölddel és 323 2/4 hold kaszálóval, mely az 1791-es helyzetnek felelt meg, jóllehet közben a jobbágycsaládok száma 93-ról 147-re emelkedett. Az időközben eszközölt irtásokat mind visszavették. Felsőcsill és Bode§ti esetében nem tudunk összehasonlítást eszközölni az 1791-es összeírások hiánya miatt. 118 Törvényszéki Levéltár, Arad. Úrbéri perek, simándi parasztok 1848. július 21-én keltezett kérelme. 119 Hofkammer Archiv, Bécs. Fase. 13. ex Dec. 78., ex Febr. 1821. 131. 120 Márki i. m. II. 657. 121 Állami Levéltár, Arad. Urbarialia. 122 Uo. Acta Congregationum, 488/1826.
