Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - A majorsági gazdálkodás elterjedése Arad megyében
fcs=? A MAJORSÁGI GAZDÁLKODÁS ELTERJEDÉSE ARAD MEGYÉBEN fcs^ 157 nyi mérő belsőségen, 737 hold szántón és 580 hold kaszálón. Hozzájuk veendő még 38 zsellércsalád 41 hold szántóval és 39 hold kaszálóval. 1817-ig a jobbágycsaládok száma 453, a telkek száma pedig 227 %-ra szaporodott, melyhez 650 pozsonyi mérő belsőség, 5994 lA hold szántó, 2654 hold kaszáló tartozott. Ezt egészítette ki a 4600 holdas legelő. A zsellérek száma ekkor már 98. A jobbágygazdák rétegződése elég számottevő, amennyiben 186 a negyedtelkes, 174 a féltelkes, 41 a háromnegyedtelkes és 52 az egész-, illetve az annál több telkes.105 A jobbágyság robotterhei nagyok: 11 893 nap igás robot a jobbágyok után, 2733 gyalog robot a zsellérek után. A robotterhek, a dáciák, sőt a dézsma nagy részét is a vásártartással is rendelkező község megváltotta. 1840-ben a községet gróf futaki Hadik Gusztáv a kamarától megvásárolta 324 693 forintért. A korábbi vásárlásokhoz viszonyítva ez az elég jelentős összeg immár a birtokok értékének gyors növekedését jelzi. Hadik gróf, ki egyébként a reformer nemességnek volt egyik vezéralakja, és hirdette a jobbágyfelszabadítás s a kapitalista átalakulás szükségét, a vásárlás után azonnal hozzálátott birtoka rendezéséhez, és pár év alatt sikerült jól szervezett, modern uradalmi gazdálkodást bevezetnie. Mint a többi esetekben, úgy Szemlakon is az allódium megszervezését az úrbéri földek szigorú körülhatárolásával kezdték meg. Ennek kárát mindenekelőtt a nagy kiterjedésű közlegelő megnyirbálásában látta a jobbágyság. Ezt Hadik gróf gyorsan és csendben akarta elvégezni, s evégett azonnal megyei küldöttséget hozatott a faluba. A parasztság azonban már kész panaszlevéllel várta a megyei küldöttséget, melyben előadták minden sérelmüket. Folyamodványukban kijelentik, hogy nincsenek ugyan a legelőelkülönítés ellen, „ha csakugyan a tisztelve említett földesúrnak jussa van azon legelőből részt kívánni, melyet a jobbágyok addig egyedül használtak”, ugyanakkor azonban kérik, hogy a telkeket és a határt mérjék fel újra, mivel a földjárandóságukat nem látják ki- elégítettnek. „Abban a hitben vagyunk, hogy úrbéri földeink nem foglalnak telkenként 38 holdakat magában, kenderföldeink az idén ugyan újra kiosztattak, de megnyugtatva nem vagyunk, mert hiteles jegyzék (de semmiféle) nem adatott nekünk ezeránt a kezünkbe. ..” - írják a szemlaki jobbágyok. A továbbiakban a legelőterületnek egynyolca- dát ajánlják fel, oly móddal, hogy abba betudják a már elvett földeket is.106 Hadik gróf azonban nem elégedett meg a jobbágyok ajánlatával, hanem a községi legelőből a legjobb minőségű 2400 holdat a majorság részére kiszakíttatta. A község eredménytelen úrbéri pere után az alispánhoz fordult panaszával. „Vonómarháink legelőben annyira szűkölködnek - panaszolják a jobbágyok -, hogy már a múlt 1844 évben majdnem egyik nagyobb részét marháinknak kénteleníttettünk más idegen határokban roppant fizetés mellett nyaraltatni, s mindemellett a határunkban úri és megyei közmunkák tellyesítésére meghagyott csekély számú vonómarháinknak kopár legelőink legsilányabb táplálékot adá...” A jobbágyok részben újabb legelőrablástól tartottak, részben a takarmányhiány megoldása miatt, főleg azonban a tehetős jobbágyok nyomására, legelőjük egy részét felosztották egymás között, oly módon, hogy minden jobbágy egy holdat, s minden zsellér egynegyed holdat kapott. Az így nyert földeket lóherével vetették be.107 105 Aradi Múzeum Levéltára. 1840-es iratok. 106 Uo. 1845-ös iratok. 107 Uo. 1847-es iratok.
