Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)

Agrártörténeti tanulmányok - A majorsági gazdálkodás elterjedése Arad megyében

fc==? A MAJORSÁGI GAZDÁLKODÁS ELTERJEDÉSE ARAD MEGYÉBEN &==? 145 kérdésében. A pankotai jobbágyok következetesen megtagadták a beleegyezésüket, de a vármegye helyt adott Dietrich báró kérésének. A vármegyei jóváhagyást a báró azon­ban csak csalárdsággal tudta megszerezni, ugyanis az 1811-es összeírások már másfél évtizeddel korábban, ismeretlen körülmények között eltűntek, s az uradalom éppen az urbáriumok hiányára hivatkozva tudta rávenni a vármegyét a határozathozatalra. Hogy az említett összeírások hiánya mennyi visszaélésre adott lehetőséget, arra a pankotaiak panaszleveléből is következtetni lehet. „Akkor [1811-ben] minden előfordult nehézségek orvosoltatása az igazsággal összeférhetőleg rögtön a helyszínen ugyan el volt rendelve, de fájdalom, amidőn azon kegyes intézetek majd csak egészében elenyészvén, annak szomorú következtetéseit kénteleníttetik nyögni a szegény adófizető nép mai napig” - olvashatjuk az említett panaszlevélből. A jobbágyok a továbbiakban mindenképpen az 1811-es urbárium előkerítését kérik. „Hogy tehát ebben rövidségünk sem nékünk, sem a Contributionalis Fundusoknak ne történjen, ismerni kellene az 1811-es irományokat, lehetetlen, hogy a birtok eladásánál a Camera ezeket át ne adta volna.”78 Az átszervezett pankotai uradalom azonnal korszerű árutermelésre rendezkedett be. Az uradalom területén három tiszttartóságot szerveztek, a pankotait, a barakonyit és a buttyinit. Az uradalmi adminisztrációtól kezdve egészen a gazdálkodás legkülön­bözőbb ágáig a legrészletesebb rendszerességgel dolgoztak. Az uradalom szervezeti útmutatását maga a főtiszttartó, Brezecskói György készítette el. A német nyelven írt, több mint 600 oldalas uradalmi „útmutató” mintegy 190 paragrafusban intézkedik a gazdálkodásról, s mint ilyen pontos betekintésre ad lehetőséget az uradalom szerveze­tébe és működésébe. Mindenekelőtt mindenről a legpontosabb számadásokat vezettek. Az uradalom jövedelmének egy részét az úrbéri bevételek alkották. Ennek többszöröse volt azonban a majorság legkülönbözőbb termelési ágainak tiszta jövedelme. Az említett uradalmi szabályzat külön fejezetekben foglalkozik a gazdálkodás különböző ágainak termelési módozataival. Ezek között elsősorban az állattartásra ad aprólékos utasításo­kat. Eszerint az uradalom jelentős szarvasmarha-, ló-, sertés- és juhállománnyal, vala­mint méhészettel rendelkezett. Az állatállomány céljaira termesztettek lóherét, lucernát, muhart, bükkönyt és csillagfürtöt. Nagy gondot fordítottak az állatállomány fajtisztasá­gára és egészségére. Az állattartás elsősorban az élő állat forgalmához igazodott. Mind a sertés-, mind a szarvasmarha- és juhállomány számára hizlaldát építettek. A gyenge és beteg állato­kat rendszeresen kiselejtezték. A hizlalás mellett főleg a gyapjútermelésre fektettek nagy súlyt, intézkedések történtek azonban a tejelő jószág gondozására is, valószínűleg azon­ban csak az uradalom belső szükségletének fedezésére. Meglepően rendszeres és alapos munkát követeltek meg a földművelésnél is. Az uradalom rendszeresen trágyázta a föl­deket, sőt a trágya kezelésére külön módszereket dolgozott ki. Bevezették a tarlóhántást és mélyszántást. A feltört parlagföldeket előzetesen gondosan megtisztították tövistől, bogáncstól, és alátrágyázták. Modern mezőgazdasági eszközöket szereztek be, s egyes esetekben korszerű vetésforgóval is kísérleteztek. Az uradalom termelt búzát, kétszerest, árpát, zabot, tengerit, burgonyát, repcét és takarmánynövényeket. Ezenkívül kiváló dohánykertészetet, pincegazdaságot és er­78 Aradi Múzeum Levéltára, 1837-es iratok.

Next

/
Thumbnails
Contents