Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)

Agrártörténeti tanulmányok - A majorsági gazdálkodás elterjedése Arad megyében

&==? A MAJORSÁGI GAZDÁLKODÁS ELTERJEDÉSE ARAD MEGYÉBEN fc==?

127

makkoltatástól, erdei legeltetéstől. Jobbágy-panaszlevelek áradata beszél erről a folyamatról. A radnai, solymosi és kovaszinci jobbágyok például azért emelnek panaszt, mert szabad „faizásukban” az erdőmester akadályozza őket. „Ha valamely darabot szekérhez vagy más munkára valót hazavisznek a lakosok, azért is megbüntetnek és 4-5 forintig taxáltatnak” - olvashatjuk a panaszlevélből.8 1784 tavaszán 47 radnai, solymosi és kladovai jobbágyot ölfa és keréktalp hozataláért 53 forint 40 krajcárra büntettek meg.9 Ugyancsak a jogtalan büntetésekért panaszkodnak a kovaszinci jobbágyok is, ahol az uradalmi csősz félig agyonvert egy jobbágyot, mert az uradalmi erdő szélén legeltetett.10 1784. december 12-én írt kérelmükben a kuvini jobbágyok is azért panaszkodnak, hogy a szabad erdőhasználatban akadályozzák s ok nélkül zálogolják őket.11 Hasonló panaszt tesznek a paulisi jobbágyok is, kiktől épület- és tűzifáért két akó bort követeltek.12 Az említett panaszlevelek mind a ménesi kamarai tiszttartóság területéről valók.

1784-ben, 1785-ben és 1787-ben panaszok áradata érkezik a megyei hatóságokhoz a Maros völgyének keleti részéről is. így többek között a kaprucai és szlatinai jobbágyok panaszolják, hogy az uradalmi tiszttartó elveszi levágott fájukat. A gyulicai jobbágyok 1788-ban viszont azért panaszkodnak az alispánnál, mert a földesúr arra kötelezi őket, hogy ölfával adózzanak, s azt a Maroson Aradig tutajozzák.13 Az erdők használati jogának kérdésében súlyos sérelmek történtek Soborsin és Petris környékén is.

A többi regálék terén a nagyobb megszorítások 1800 után kezdődnek. A jobbágy-panaszlevelek többsége 1800 után az erdőhasználatban ért sérelmek mellett másodsorban a regálék elvételét, illetve megszorítását hozzák fel panaszként. Különösen megszaporodtak az ilyen természetű panaszok azokban a községekben, amelyek a kamara igazgatása alól fokozatosan magánkezekbe kerültek. 1803-ban a megyei nemesség határozatba iktatja a vadászati és madarászati tilalmat a parasztság számára.14

Igen súlyosan érintették a parasztságot a kocsmatartás kérdésében felmerült sérelmek. Jóllehet a kocsmatartás általában földesúri jog volt, Arad megyében az urbárium Szent Márton- és Szent György-nap között a parasztság számára is engedélyezte a szabad borárulást. Egyes mezővárosokban, így például Pécskán ez a jog egész esztendőre érvényes volt. A XIX. század első évtizedétől kezdve azonban a kocsmahasználat miatt is egymás után érkeznek a panaszok. így például a világosi lakosok 1822-ben arról panaszkodnak, hogy a kocsmaárendás akadályozza őket a jog szerinti félévi szabad borárulásban.15 A pécskai parasztközösség ugyanakkor amiatt emel panaszt, hogy a kamarai ispán nem veszi tekintetbe az urbárium biztosította italárusítási jogot, a község

8 Állami Levéltár, Arad. Urbarialia. Radna úrbéri összeírása.

9 Aradi Múzeum Levéltára. 1784-es iratok. Kovaszinci jobbágyok panaszlevele.

10 „Azon időtől fogva, mióta a mostani Erdő Mesternek directiója alatt vannak az erdők, mind tűzi, mind épületre való faizásban nagyon gátoltatunk, holott Urbáriumunk kegyes rendelése szerint, minden gazda a qualitate Sessionum Uraságnak ölfával adózik, azon beneficium bennünket illet, de eztet semmibe hadván meg, az kimutatott helyeken is az Erdő Csőszök által azon két Péntek és Szombat nap, melyekre az Erdő szabad volna, lakosaink szidattatnak, verettetnek, zálogoltatnak, kik pénzzel büntetődnek és épületre való fát, ha csak duplán az árát meg nem adják, nem kaphatnak...” Aradi Múzeum Levéltára. 1784-es iratok.

11 Uo. 1785-ös iratok. Kuvini úrbéri hitelesítő bizottság jelentése.

12 Uo. 1784. február 3-i jelentés.

13 Uo. 1788-as iratok. Gyulicai jobbágyok panaszlevele.

14 Állami Levéltár, Arad. Acta Congregationum, 722/1821,1092/1824.

15 Uo. 1243/1823.