Kovách Géza: Válogatott tanulmányok (Arad, 2015)
Agrártörténeti tanulmányok - Jobbágyviszonyok a Mária Terézia-féle úrbérrendezés után
102 Kovách Géza ь==? Agrártörténeti tanulmányok A parasztság fejlődése az úrbérrendezés után Az úrbérrendezés véglegesíteni kívánta a földesúr és jobbágy viszonyát. A cél is az volt, hogy felmérjék és rögzítsék a jobbágyföldek határát. Aradban, Biharban, Szatmár- ban, Máramarosban s 1780 után a Bánságban ez meg is történt. A jobbágytelkek nagysága azonban megyénként változott. Krassó-Szörény megyében például 24 hold szántó és 6 hold kaszáló tartozott egy egész telekhez, ezt egészítette ki egy hold belsőség. Ugyanitt egy negyed telekhez 6 hold szántót, 3 hold kaszálót és 1 hold belsőséget mértek ki. Hasonló volt a helyzet Temes és Torontói megyékben, míg Biharban és Szatmár megyében többé-kevésbé az aradival azonos a helyzet. Máramarosban viszont 22-24-26-30 hold szántót mértek egy telekbe, a föld minőségétől függően. Ez a helyzet nagyvonalakban érvényben maradt egészen 1848-ig. Az 1836-os jobbágytörvények is csak a kaszálók tekintetében hoztak némi módosítást, amennyiben a sarjúkaszálásra is alkalmas kaszálók esetében 8-10 holdban, míg a sarjúra alkalmatlan kaszálóknál 12 holdban állapították meg egy egész telek kaszálómennyiségét.44 Bizonyos fokú módosításokat eszközöltek az 1836-os törvények az irtások, közlegelők és közerdőségek tekintetében is, elsősorban a határrendezések során szétválasztásra kerülő földesúri és paraszti legelők arányára vonatkozóan. Minden kétséget kizáróan az 1771-es úrbérrendezés és az azt kiegészítő 1836-os jobbágytörvények lényegesen jobb helyzetet biztosítottak a jobbágyság számára a Bánságban, Máramarosban és az ország másik három nyugati megyéjében, mint az Erdélyi Nagyfejedelemség területén, ahol az úrbérrendezés hiányában zavaros állapotok uralkodtak mind a jobbágybirtokok, mind a szolgálmányok terén. A Patriumra vonatkozó (Kraszna, Közép-Szolnok vármegyék és Kővár vidéke) 1820-as Cziráky-féle összeírások például szinte falvanként változó helyzetet tárnak elénk, apró telekkel, rendkívül súlyos, heti 3-4 napos robotterhekkel, s még a jobbágy és zsellér viszonylatában is teljes összevisszaság uralkodik.38 De ugyanilyen összevisszaság tapasztalható Erdély belső megyéiben is. Fehér megyében például az igás robotot heti 2 napban, a gyalog robotot heti 3 napban határozták meg, Fogarasban viszont általában heti 2 napról beszélhetünk, függetlenül annak minőségétől.39 Jóllehet az 1771-es összeírások igyekeztek meghatározni a jobbágyföldek meny- nyiségét, az ezt követő években Arad megyében mégis jelentős változásoknak lehetünk tanúi. Azok a régebbi állítások, miszerint a kapitalizmus fejlődésével párhuzamosan a jobbágyföldek mennyisége csökken, nem felelnek meg a valóságnak. Az Arad megyei mezőgazdaság fejlődésének tanulmányozása során ennek éppen az ellenkezőjéről győződhetünk meg. Az úrbérrendezést követő években, legalábbis 1820-ig a parasztság hatalmas kiterjedésű pusztákat, parlagföldeket vesz művelés alá. Mi ennek a magyarázata? Mindenekelőtt számolnunk kell az 1771-es összeírások bizonyos fokú pontatlanságával. Számolhatunk azzal a ténnyel, különösen az apróbb, 38 Trócsányi: Az északi Partium 1820-ban. Budapest, 1966. 79-91., 156-173. 35 $t. Mete§: Viafa agrará, economicä a Románilor din Ardeal fi Ungaria. Documente contemporane. Bucure^ti, 1921. 167-172.
