Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
98 Márki Sándor naplói 1.1875 a hangot, melyen a fiúkhoz szólanom kell, s ez a körülmény kezdettől végig zavart, s egyik okozója lett, hogy a tárgyalás tervszerűtlen lett. Beszéltem, járt a szájam, igaz, folyton, valótlanságokat nem mondottam, szükségből nem füllentettem, de a helyes módszert agyonütöttem, s evvel az órával ugyan nem igazoltam azon reményeket, melyeket Staub s a többi tanár és tanárjelölt működésemhez kötöttek. Belekerül egypár órába, (ti. tanórába), míg ebből a lámpalázból kivergődöm. - Előadás után azonnal áthajtattam a várba, hogy még jókor érkezzem Rannicher Gyula barátom édesapjának, Jakabnak 12 óra után tartott temetésére. nov. 11. Müller olmützi tanár megköszöni, hogy a Corvin-könyvtárról németül írt cikkét lapomban közöltem.51 Tervem volt, hogyha tovább szerkesztő maradok, minden, ránk, magyarokra vonatkozólag külföldön megjelenő irodalomtörténeti cikk szerzőjével összeköttetésbe lépni, annyiban legalább, hogy cikkök magyarra fordításának jogát folyóiratomnak megszerzem. Ezen jámbor módon nem egy barátot fogtam volna irodalmunknak, kik későbbi kutatásaikban bizonyosan némi figyelemmel viseltettek volna az iránt; ez áll, gondolom mindenesetre, hogy áll, különösen a kevésbé neves idegen szerzőkre, kik minden hasonló felszólítást bizonyos öntetszelgéssel és örömmel fogadtak. (Nem szükséges ti. a szerkesztő arcképét ismerniök.) Hanem most mindenhez inkább van időm, mint hasonló célok elérésére lépéseket tennem. Nem engedi a „Seitengewehr”, söröskancsó és iskolakerülés. Mikor pedig már engedné, akkorra talán meg is csappan ez a kis lelkesség. nov. 12. Jegyzősködtem a tanári tanácskozmányban. Azt sem tudom, mikor volt utoljára kezemben jegyzői toll. nov. 13. Míg a történetórán a fiúk arra kértek, hogy beszéljek nekik a rajzórán keresztül is, a földrajz tanítása ismét gyarlón ütött ki. Már az igaz, hogy magasabb elővéleményem volt ped. képzettségemről. Avval a tudattal beszélni, hogy a benn levő (hospitáló) tanár és 2-3 tanárjelölt megszán vergődésemért, bizonyosan nem köny- nyű tudat. - Pedig nem vádolhatom magamat, hogy nem fontolom meg, mit mondok majd a fiúk előtt, hanem lecke közben a praeparatión hol én változtatok, hol a tanulók magatartása változtat, s így azután az óra csak úgy, isten nevében pörög le. Megjelentem A Hon szerkesztőségében; ott Szana, Frecskay és György A[ladár] azzal fogadtak: „éppen arról beszélgettünk, hogy ön jobban megírta volna az irodalomtörténetet, mint Toldy”. De már ezt magam is megsokalltám, kivált ha eszembe jutott, milyen babérkoszorús tanár vagyok. Amiért egyszer Marczali (Morgenstern), ki most Berlinben él, összeszidott, hogy ti. svindler voltomat bizonyítgattam előtte, úgy látszik, több más „valami”-nél is megtörténnék; egyelőre többnek találom azok számát, kik jó véleménnyel vannak felőlem, mint azokét, kik átlátnak a szitán; no, de isten segítségével, ha kenyértörésre kerül a dolog, majd csak sikerül megapasztanom azok csapatát, kik tartanak valaminek. nov. 14. De. a kaszárnyában: 8-tól 11 utánig várva ama szerencsés pillanatra, melyben kapitányomnak megmutathatom Waffenrockomat; azután ebéd, egy kis kávéház és látogatás Jani öcsémnél; íme, egy vasárnap programja. S NB. a program hőse tanár- vizsgálatra készülő hazafi; látni való, mily komolyan veszi feladatát. 51 Müller Alajos: A Corvin-könyvtár történetéhez. 1-2. Irodalmi Értesítő, 2. évf. 1875. 189-191., 204205.
