Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1875 99 nov. 15. Dobó barátom s én ugyancsak meg vagyunk akadva egymással; most meg már a Rodichoknál is összetévesztenek bennünket. A hadnagy (Kaspar) együvé állított, hogy észrevegye a különbséget, s el is ért annyit, hogy engem most már csaknem egész bizonyossággal nevez Dobónak. nov. 16. Fraknói értesített, hogy Ráth hajlandó kiadni egy könyvészeti szaklapot, mégpedig nagy arányokban vezetni szándékolt részlet-könyvkereskedésének alkalmas hirdetőt szerzendő, 5-6000 példányban, s 2-szer akkora terjedelemben, mint az enyém, akarná azt nyomatni. A dolog azonban még nem bevégzett tény. Én csak annyit mondhattam Fraknóinak egész bizonyossággal, hogy a jövő évben semmi szín alatt nem szerkesztősködöm. nov. 17. Három órát tartottam már idáig a történetből, hármat a földrajzból. Avval nem volt nehézségem, a fiúk bizonyos kedvvel figyelnek; bár kétségkívül sok dolga akad a kritikának, ha Kármán egyszer hallgatóul bennmarad előadásomon. Mennyire másként vagyok a földrajzzal, azt eddigi „mea culpa”-imon kívül Staub mai dorgatóriuma is bizonyítja, ki ped. bűneimről egész sorozatot tartott elém. Azzal akart azután vigasztalni, hogy kezdő tanár korában vele is megtörtént ilyesmi, sőt még talán nagyobb „lámpaláz”-ban is szenvedett. Csak azon csodálkozik, hogy én „baka” létemre vagyok olyan bátortalan. Legszembeszökőbb hibám, hogy nem érzem magam otthonosan, a többi ebből következik. nov. 18. Vétkeim sokaságát azzal tetéztem, hogy előfizettem a Neue Freie Presse-re. - A mai nap azon kevesek sorába tartozik, melyeknek szabad óráit otthon töltöttem. Fel is használtam az időt arra, hogy pénzkérő levelet írjak haza. Ez mostanában levelezésem egyetlen tárgya. Szépecskén tudok költeni. - Lakást fogadtam az I. kerületben, Fortuna utca 128. sz. a. nov. 19. A nov. 12-i tanárgyűlésről felolvasott jegyzőkönyvemre azt a megjegyzést tette egy régi tag, hogy mióta e gyűlésekre jár, jobb jegyzőkönyvet még nem hallott. Kármán is megdicsért érte - s mindkét nyilatkozatot csak azért említem föl, hogy újabb adatot szolgáltassak svindlerségemhez. A múlt gyűlésen ti. természettani dologról vitatkoztak, s megjegyzésemre, hogy jobb volna helyettem, ki historikus vagyok, szakértő jegyző, Kármán azzal állt elő, hogy annál nagyobb dicsőség lesz, ha az idegen téren mozgó tárgyról jó jegyzőkönyvet veszek föl. Én tehát, hogy bolondot ne mondjak, jegyzőkönyvem fogalmazványát átnézettem Fördős Géza barátommal, kit a napokban neveznek ki tanársegéddé a Műegyetemhez, s ő az előforduló néhány homályosabb pontot felvilágosította, úgyhogy az ülésre nem maradt igazítani való. nov. 20. Abba a furcsa helyzetbe jutottam, hogy saját magam ellenében más védett; s az már fontosabb, hogy ez a „más” éppen Staub volt. A mai földrajzi óra után már javulást jelzett; a fegyelem jó s az előadás kerekdedebb volt, habár most sem tudtam egészen a fiúk nyelvén szólni. Valami maródiságfélém kezdődik; nyakszirtem fölött támadás keletkezett, mely tegnap óta s főleg ma du. meglehetősen bosszantott.
