Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
Márki Sándor naplói I. 1875 97 leljek elmondani, miszerént Ingor barátunk szórul-szóra vett másolata a kis Pulszky Borsszem Jankó-he\\ torzrajzának. nov. 3. Utolsó napunk az Esteieknél; ez egyszer meg is dicsértek bennünket a gyakorlatokért; azelőtt mindig szidtak. - Megesett biz’ az, hogy egyikünk-másikunk „Esel” címet is kapott, s felőlem - még az első napokban - azt a véleményt táplálta Herr Führer Foittin, hogy bolond vagyok (mert a zseni-önkéntesek közt haladó Cseresznyés Jenőnek a „sor”-ból éppen akkor intettem szemeimmel, mikor a paedagogus militans a „Pyramiden setzt an” betanításával foglalkozott) - hanem azért megvoltunk egymással503 s panasz jóformán csak amiatt hangzott, hogy nagyon is pontosan kitartották az előírt szolgálati időt. (De. 7-9., du. 2-6.) nov. 4. Átadtak bennünket „cakumpakk” a 68. sz. Rodich-ezrednek, mely Békésből és Hevesből szedi a maga legénységét. Jó magyar népség; engem a 8. század 2. szakaszához osztottak be. Nagyban emelkedett a bakák előtt a tekintélyem, az ázsióm, mikor megtudták, hogy én is Békésből kerültem ide. - Az ezrednél most 32-en vagyunk önkéntesek; nem kevesebb mint 10 regementből összeállítva. nov. 5. Az estét Gáspár Imrével töltöttem, ki neve napját ülte a Loogban. Köztünk ugyancsak közönyössé vált a régi baráti viszony, anélkül, hogy erre csattanós ok merült volna fel. Levelezésünk megszűnt, s legfeljebb azt szokta tudtomra adni, hogy mikor jön fel a fővárosba; ilyenkor fölkeresem a rendes találkán, s egypár „hogy vagy, mint vagy” kérdéssel vége a társalgásnak. Ma jobb kedélyhangulatban volt, de én aludni akartam, hazajöttem s így ezúttal sem értesülhettem - mint mindig, bizonyára most is fellengző - reményeiről. nov. 6. Dr. Kármán figyelmeztetett, hogy a görögök történetének a IV. osztály számára való előadásában kiválóan Curtinst kövessem, Wachsmuth pedag. szempontból szerkesztett világtörténeti rövidletének felhasználásával. E kívánatból vonhatni következtetést, milyen igényeket táplálnak a tanárjelölttel szemben. Kármán, ki „feltalálta” a módszer örökmozdonyát, nem tudom, mint fog megelégedhetni velem, ki a legtöbb helyütt még most is virágkorát élő géptanároknak vagyok ki nem hűlt tanítványa, s ki amellé - éppen a világtörténelemben - olvasottságot sem bírok. No, de probandum est. Iskolának jó lesz, én csiszolódom mellette, csak a fiúk ne vallják kárát. Nem kellemes annak helyzete, akin borotválkozni tanulnak. nov. 7. Új ezredem magyarságának jellemzésére hozom föl, hogy midőn ma - az Esteieknél bevett, illetőleg ránk szorított szokás szerént - kapitányomnak, Czédly Józsefnek németül jelentettem, hogy a századhoz berukkoltam, erősen tudakolta, vajon tudok-e egy kicsit... magyarul is. Igenis, kérem alássan, tudok egy kicsikét. nov. 10. Első előadásom a Középt[anodai] Tanárképző Intézet mintagimnáziumában. A IV. osztálynak (történet) Kármán mutatott be mint új tanárt. Elfogulatlanul beszéltem, zavarodottságot nem éreztem, s az előadásban nem kapkodtam ide-oda, úgyhogy mint első kísérlettel, némi okom van megelégedni. Nem voltam ily szerencsés a II. oszályban (földrajz: Ázsia), hova Staub Mór vezetett be. Nem tudtam eltalálni 50a Érzékenykedés nélkül fizettem neki - „barcagos villásreggeli”. S okos lettem, de csak ő előtte.
