Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)
84 Márki Sándor naplói I. 1875 mint paciens), nálam aranyérre való erős hajlamot jelzett, s ez irányban rendelkezett. Az első efféle jelenségeket jún. 2-án vettem észre.33a jún. 11. Ma meg dr. Barna Ferdinánd fogorvossal tisztogattattam ki fogaimat. Hogy faragta, köszörülte, csiszolta stb. azokat, az nem emberi; s mindezt oly biztos kézzel, hogy én, ki fogamat fájlalom, ha valaki egy üveget körmöl előttem, most még szememet sem hunyorítottam. jún. 12. Csáthy Károly debreceni kiadó sem nyomhatja ki a királyról írt adomáimat. jún. 20-21. Rómer Flóris vezérlete alatt egy 5 tagból álló társaság (Spuller, Heer, Petelei, Győrffy, Márki) rándult ki Bogdány felé, éspedig Szentendréig a Dunán haladva. A hajón találkoztunk Besze Jánossal, ki roppant magasztalt előttünk egy hosszú kortesverset.34b A partról József főhg. köszöntötte Romért, kézmozdulatokkal kérdezvén tőle, hogy megint ásni megy-e? Rómer utóbb több adomát beszélt el róla. Pl., hogy egyszer ő (a főhg.), a belga királynő s Rómer Alcsút mellett a mezőn székekre telepedtek. A királynő addig feszengett a széken, míg annak egyik lába a földbe süllyedvén, a szép asszony felbillent s hanyatt esett. „De kérem, nem láttam semmit: nadrág volt rajta” - tette hozzá Rómer szomorkásán. Szentendrén több régiséget s a püspök szőlőjében a római castrum nyomait néztük meg, majd szekeren kirándultunk egy gyönyörű völgy felé (nevét nem tudom: hátterében Pomáz van), hol azonban a táj szépségein kívül egyebet nem láttunk. Sz[ent]endréről a Leányvár mellett elhaladva 1A 2-kor Bogdányra értünk, hol az éhen maradástól jóformán Rómer mentett meg, ki saját kezűleg készített rántottát. Egyébiránt, mint mondta, kirándulások alkalmával ő és József főhg. akárhányszor voltak egymás szakácsai. Midőn továbbkocsiztunk, éppen találkoztunk a programbeszéd tartása végett egy hordó tetejére felmászó Luppa Péter sz[ent]endrei szabadelvű követjelölttel, kinek a hordóról első gondja volt Rómernek köszöngetni; csak azután kezdett a dikcióba. A határban fölmértük azután a Váradnak nevezett castrumot, mely Rómer szerént a legtökéletesebb hazai castrum. Apró epizódok után, milyen volt, hogy a kocsit, a lovakat kifogva, mi magunk vontattuk át egy szakadáson, egy másikon szintén csak gyalog vergődhettünk keresztül stb., a Dunán kompon átkeltünk Tótfalura, s innen Pócsmegyerre, majd Monostorra hajtva, a gödi puszta átellenében levő római hídfőnél, melyet szintén megvizsgálgat- tunk, átcsolnakáztunk a gödi pusztára, hol szintén vannak ilyes romok. - Innen a homokbuckákon toronyirányban Dunakeszire gyalogoltunk, elég gyorsan arra, hogy a zivatar elő ne fogjon. Minthogy tovább nem mehettünk, megháltunk (6-an egy kis szobában, zsúpszalmán) a kocsmában, hol néhány jóképű magyarnak a Besze előtt oly becsben álló versekből olvastam föl egyet-mást, mi nekik tetszett nagyon. (Az Olvasókör mai kirándulásán Blumauer Aeneisébői a 2. éneket kellett volna előadnom; minthogy oda nem mentem el, a program e száma elmaradt.) Másnap, 21-én a vaspályán, Rákospalotán Budapestre visszaérkeztünk. E rövid útban 7-féleképpen vándoroltunk: gőzhajón, szekeren, gyalog, kompon, csolnakon, gőzösön, lóvasúton. - Rómer kitartott. Az Olvasókör kirándulásán Fest felolvasta fordított versemet. jún. 24. Ivánfy Sándor rokonom esküvőjét tartotta özv. Bender Annával. A lakodalmon 33a Semmi sem volt a dologban. 34b Melyet, mint utóbb megtudtam, ő maga írt.
