Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

Márki Sándor naplói I. 1892

627

fölismerte mindkettőjöket, nagyon megörült, némelykor értelmesen beszélt, máskor pedig elfelejtette, amit mondani akart, vagy csak értelmetlen szavakat dadogott, s egész állapota a végső elgyöngülés benyomását tette rá, „de ki még e borult állapotában is minduntalan kifejezésre juttatta nemes, becsületes lelke s tiszta, jó szíve érzelmeit”. 14-én, midőn távozott tőle, elég könnyen érezte magát, s ezer a szerencse - úgymond -, hogy fájdalmai nincsenek. Mintha nem is az anyját sirató Lévayhoz írta volna a mai Fővárosi Lapokban az öreg anyját féltő Szász Károly, hanem hozzánk intézte volna ezt a versét: „Mi jobb? Szenvedni a sújtó csapást, / Hálát adva, hogy eddig

késék? / Vagy látni, mint közéig szemlátomást / S rettegni bekövetkezését?... /------/

Legyen meg, amit Isten rendel!”1

jan. 18.

Édesapám tegnapelőtt óta némileg ismét jobban van; a láz, vérvesztés megszűnt, s tegnap óta egy kis étvágya is van. Fájdalmai nincsenek. Felváltva éjjel-nappal mellette van valaki, így Kovács írnok is, ki szorgalmasan értesít édesapám állapotáról.

jan. 19.

A Zichy-képek fejében újabb 2000 frt-ot vettem föl a Kölcsey Egyesület javára a „Könyves Kálmán”-tól. Úgy látszik, elég jól megy a vállalat. Du. Nagy Ivánék voltak itt; az öreg azt mondja most, hogy mióta megnyílt a bjalassa]gyarmati múzeum, úgy szeretik [Balassa]gyarmaton, hogy képviselőséget is ajánlottak neki, de nem fogadta el a jelölést. Jókedvű volt, s egész délután azon tanakodott, micsoda ócska könyveket vegyen. Mint mondja, Mili néni jobban van, de sorvadásban, s így nem viheti soká. Egyetlen cselédünk is sírva jelentette, hogy apja tüdőgyulladásban halálán van. Holnap hazamegy látogatni.

jan. 20.

Édesapám étvágya nem javul, s így ereje, ha nem is szembetűnőleg, naponta gyöngül. Kovácsnak megírtam, hogy - ha csak lehet - vasárnap reggel Juliska néném- mel Sarkadon leszek. - Új főigazgatónk, hír szerént, Erődi lesz. - Gábris innen küldetett káposztát s effélét L[iptó]sz[ent]miklósra az anyjával. Oh, poetrix! S aztán boldoguljanak! - Dvihally reám erőszakolta keresztmintáját, mellyel a múltkor jutalmat nyert. Én legfeljebb kocsonyával viszonozhatom. (Utóbb egy kis pénzzel is.)

jan. 22.

Tegnap r. 10 óráról írja Kovács, hogy édesapám egyre gyöngébb s erőtlenebb. Étvágya kevés, többnyire nyugtalan, de fájdalmai nincsenek. Ha jobb nemű változás nem áll be, a szervezet végelgyengülése előre látható. E levél következtében mégis elhalasztottam egy nappal leutazásomat, mivel teljesen közvetlen veszélyt nem jelent. - Ma édesapámtól, a múltkor Imrétől kaptam egy disznót. Más körülmények közt vígan ittunk volna édesapám hosszú életéért; így csak perceiért imádkozhatunk.

1892. jan. 23.

De. % 10-kor kaptam Bertinek 8.18-kor feladott sürgönyét, hogy „jó édesapánk ma hajnalban csendesen elhunyt”. Azonnal személyesen értesítettem a budaiakat is, hol Juliskához előttem csak pár perccel érkezett feleségem, ki még nem tudott a csapásról. Gyermeke jobban meg nem sirathatta, mint feleségem; de ki nem siratna ily valóban becsületes embert, ilyen édesapát!... A koszorúkat megrendelve, Tóniért táviratoztam, hogy jöjjön be kislányomhoz; ezt is hazahoztam az intézetből, honnan 1 Szász Károly: Lévay Józsefnek. Fővárosi Lapok, 29. évf. 1892. jan. 17. 17. sz. 115. p.