Erdész Ádám (szerk.): Márki Sándor naplói 1. (1873-1892) (Gyula, 2015)

626

Márki Sándor naplói I. 1892

tanácsos elnöklete alatt Berecz, Cherven, Ballagi és Kogutowicz tagokból álló bizottság nézte át és fogadta el Európa a honfoglalás idejében c. isk. falitérképemet. Elég nagy asztal hiányában a földre terítettük ki a lapokat, s plédeken, kanapépárnákon nekitérdelve, hasalva bírálták. Hogy ezt a Bolond Istók nem látta!

jan. 10.

Kétegyházáról Böhmné töltötte nálunk a napot.

jan. 11.

Este V210-kor kaptam azt a sürgönyt, hogy édesapám állapota reménytelen; % 10-kor már a vasúton ültem.

Sarkad, jan. 12.

Édesapám tegnapelőtt este a legjobb kedvben volt. Reggel 4-kor azonban hirtelen rosszul érezte magát, s a nap folyamában háromszor állt azon a ponton, hogy környezői a legrosszabbtól tartottak. Óriási lázhoz rendkívüli gyöngeség járult; egész nap csak pár kanál tiszta vízzel táplálkozott. Ma éjjel az utolsó kenetet is feladták neki; ekkor sem volt magánál. Őt 4 óra óta nyugodtan aludva, Bertit, Imrét s a háznépet ébren találtam. Kilenc óra tájban szívdobogás fogta elő: életében először. Midőn mondták, hogy itt a „tanár úr”, mosolygott, de nem ösmert meg; feleségemet is mint „Sándorné”-t kérdezte. Az orvos (dr. Simon) szerént elviheti napokig, sőt nagy helyrepótló erejével föl is gyógyulhat; de egy pillanat is megölheti. Vi 12-kor mélyen megindulva váltam el tőle, hogy még aznap itthon lehessek. Isten oltalmazza őt!

jan. 13.

Gönczy Pál temetésén Bereczcel a Tanáregyesületet s a Földr[ajzi] Társulatot képviseltem. A kocsiban Szathmáry min. tanácsos beszéli, a képesítő vizsgálaton milyen jó benyomást tett reá jó készültségével Gábris húgom.

jan. 14.

Édesapámról Kovács, Mili néniről Nagy Iván ír némileg megnyugtató híreket.

jan. 15.

6. éve lévén törzsvendége a Koronának, illik tudomásul vennem, hogy mától kezdve a mi kávéházunk is villámmal van világítva. - Legutóbb otthon lévén, édesanyám egyik cseléde, Hire Sára örvendezett, hogy én vagyok „az a Sándor”. Mikor férjhez ment, s fia született, tanakodott, minek kereszteltesse. „Kereszteltesse Sándornak - szólt édesanyám, az az én legjobb fiam...” így beszélte Sára néni.

jan. 16.

Kovács és Irénke arról értesít, hogy édesapám javulása nem volt tartós; 14-én meglátogatta Jani, s akkor még fel is ült ágyában, s evett egy kis levest; este azonban újra lázt kapott, vérzeni kezdett, s a doktor már csak pár napot remél számára. Ha nem volnék hivatalom rabja, lemennék szegény jó apámhoz; így azonban már múltkori lennlétemkor úgy búcsúztam el tőle, mint akitől válnom kell örökre: akkor sem ismert föl. Isten kegyelmébe vetem minden hitemet. - Nuszbek sógor értesít, hogy tegnap reggel szerencsésen kislányuk született. Erzsiké lesz a neve. Isten éltesse! S a nagyapát is, hogy az öreg imakönyvbe beírhassa....

jan. 17.

De erre kevés a remény. Jani öcsém írja, hogy midőn feleségével otthon volt,